Lesznai Anna: Vendéglátás
Mint rejtelmes kis szigeten,
pihenünk ketten idebenn.
Gyermekkoromnak fészke ez,
hol minden ág tavaszt legyez.
Az erősebb itt én vagyok,
mert itt az én múltam ragyog -
most én látlak vendégemül
vándort, ki a lócámra ül.
Kérdem: még egyre keresed
a régi szent grál-serleget?
Te válaszolsz: hát hogyne tenném!
S ha kezem most kezedbe vennéd
azt mondanád: jöjj el velem,
áldott kaland az életem!
Felelnék: lásd, én úttalan
ülök itt békén, untalan,
távol varázsban nem hiszek,
kertemben termelek hitet.
Tarka riskánk tejel csodát,
tündérek lakják a szobát,
s ha száz esztendőt várok itt,
testem-lelkem megújhodik,
oly szép leszek egy reggelen,
hogy te is itt maradsz velem!