Kaffka Margit: Rügyek

Jöjj, nézd kicsikém!

 Télies, szürke gallyak hegyén

 Bársonyos, hűs pici rügybe zárva

 Szunnyad a vén bokor ifjú ága,

 Száz színes, illatos, dús virága, -

 Itt benn vár, - pihen.

 - Úgye, csoda ez, kicsinyem?

Halld, halld, a madár!

 Fészket rak, hogyha párra talál.

 - És őrzik, etetik, féltik, ójják,

 A pici eleven sok fiókát

 - Mind fura, nagyétű, hangos jószág,

 S lassan - nagyranő.

 - Fiam! Tietek a jövő!

Beh kék a szemed,

 Amikor fénylőn visszanevet!

 Kis ember, fiókám, szívem, vérem!

 Virágom, levelem, - reménységem!

 Minden árny, minden lomb téged védjen!

 Élj dús tavaszt!

Áldott a dalod, az útad!