1880. június 10-én született  Kaffka Margit.

Kaffka Margit: Örökkön a mérlegen

 Robotra megyek setét hajnalokon.

 Húz egy láthatatlan lánc, hajt a cudar porkoláb.

 - (Ó, otthonmaradni most, selymes csendbe gubódzni,

 Elszigetelődni, gyógyulni, lelkemen hallgatózni,

 Vagy elutazni délre, heverni lanyha napon. -

 Ilyesmi kellene nagyon!)

 De nyakamba veti a csikorgó igát,

 És hajszol tovább a gaz porkoláb

 Setét, fagyos, téli hajnalokon.

 Szabad egy napom. Bezárkózom.

 - Gond, pénz, gyerek - ma kinnreked, - s te vad való világ! -

 - - - (És akkor jönnek régi órák, - sereg hiénák, - sírt rablók,

 És újra kezdik tépni lelkem, e némaságba bénulót,

 És dulakodnak régi dolgok, és öklelődznek régi szók.) - - -

 - Milyen nyomorúság! -

 "Kelj inkább, - zaklat a lelkem, az ajtaid mind kitárd!

 Menj! Vannak új színek, órák, dolgok, szavak, csaták.

 Menj múltakon, útakon, szíveden is át!"

 Akkor a sokadalmakat keresem.

 (Kötődöm, vizet zavarok, jövök-megyek.

 - Be fontosak egyszerre piciny sikerek! -

 Hír, vélemény, érdek, gyülekezet, - - -

 És emberek, emberek, - mennyi idegen!)

 - De otthon - idegenekkel a kicsinyem,

 Most sír utánam - és vár reám,

 Minden perc vesztesége tán;

 Pedig valóság csak ő, - a gyerek.

 Már fájva, lihegve hozzásietek.

 (Lecsapok játékaira, kérdezem, nézem;

 Mint hogyha utolszor lehetne ma vélem,

 - És ünnepet szentelek kis életében.) -

 Játszítom estig, bújócskán nevetek.

 - Dalolom a kiságyon: "Haj, levendula, - levendula ág!"

 Nyájas, tarkabarka világ, - mesevirág,

 Angyalka, - madár, - csillagseregek! - - -

 - "Ha elszunnyad, a csendbe majd dolgozni lehet!"

 Itt keverem tusakodva a sápatag színeket.

 - ("Írni világot, mely fennmarad!" - s nyűtt agyam zakatol.

 Felmerül küszködve a kép és csonkán továbblohol.

 - Jobb szónak, oszlatóbbnak - kell lenni valahol!)

 Szót, oszlatót, a mélyből kínlódva kényszerítek. - - -

 - Most kacajok ütnek az ablakon át! -

 (Fejem lecsügged, - nincs tovább, - ma nem bírom tovább!)

 Zene zümmög az utcán, kering farsangi világ,

 Ölel, - dalol, - rajtam nevet: "Szegény beteg!"

 Sötét hajnalba ébresztő óra csereg.

Robotolni megyek.