József Attila: Májusi ének

 Örök reménység istenajka csókol

 Keserű számra, Ember, égi dalt:

 Nagy, szűz virág a roskadozó lombból

 S Világbékesség szívedből kihajt

 És szeretettel, illatával hódol

 Világszabadság, tavasz, téli rajt,

 Undok lélek-fagyot feledve, Ember

 Rácsókolom magam kezedre rajt,

 Kérgén lihegjek Világszerelemmel,

 Mert a Békesség egyszer csak kihajt.

 Ó halleluja, Május a szivekben,

 Hozsánna, nékem ezt kell énekelnem:

Az Isten legszebb gondolata lelkem!