Illyés Gyula: Széchenyi hídja

 Hány könyvet írt! És valamennyinél

 többet ér

 ez a híd. Hogy él!

 Egy mondandón, mit nem papírlapokra

 bízott, ki észbe fogta

 és létre hozta,

 egy derék eszmén járok át naponta.

 Napi örömöm ez a jó

 anyagba burkolt közölnivaló.

 Vigaszom

 lépnem e szép értelmű sok vason.

 Egész mozgó testemmel olvasom.

 Kézzel érinthetek egy győzedelmet.

 Ledönthették, amit ő megteremtett.

 Akár a jó fa, tőből újraserkedt.

 Egész lényemmel értek valamit,

 valami boldogító igazit;

 így szól a szívhez:

 dehogy hal meg a gondolat!

 míg ember él a nap alatt,

 itt mindig híd lesz!

 Egy eszme itt

 látod örökre működik,

 mint csoda óra.

 Pedig

 csak ember volt – hány elbukás tudója! –

a fölhúzója.