Ady Endre: A muszáj Herkules

Dőltömre Tökmag Jankók lesnek:

Úgy szeretnék gyáván kihúnyni

S meg kell maradnom Herkulesnek.

Milyen hig fejűek a törpék:

Hagynának egy kicsit magamra,

Krisztusuccse magam megtörnék.

De nyelvelnek, zsibongnak: űznek

S neki hajtanak önvesztükre

Mindig új hitnek, dalnak, tűznek.

Szeretném már magamat utálni.

De, istenem, ők is utálnak:

Nem szabad, nem lehet megállni.

Szeretnék fájdalom-esetten

Bújdosni, szökni, sirni, fájni.

De hogy ez a csürhe nevessen?

Szegény, muszáj Herkules állom,

Győzöm a harcot bús haraggal.

S késik az álmom s a halálom.

Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi

Jó lesz egy kis hódolás és csönd:

Így nem fogok sohse meghalni.