Sok kritika ér bennünket, nőket. Hogy megkeményedtünk, elférfiasodtunk, mióta nadrágot (is) viselünk, macsó jelleget öltöttünk magunkra. Férfiak vagyunk, kuki nélkül. Helyet követelünk magunknak az élet minden területén, olyan agresszíven nyomulunk, hogy kiszorítjuk, elbizonytalanítjuk a férfiakat, akik így csak kóvályognak az egykori dominancia romjain, és siratják valaha volt vezető szerepüket. Kétségtelen, vannak pengeszájúvá kegyetlenedett politikusnők, cégvezetők, négy gyereket és egy pa... tovább

…Ott kezdődik a valóság. Mindig fáradt vagyok. Mindig. Elsodornak a napok. A munka, a háztartás, a gyerek, a folyamatos logisztika. Akinek a bordájából oldal lettem, szintén dolgozik, ötpercenként dönt, találkozik, folyamatosan szervez. Örül, ha este ledobja az öltönyt, s lazít. Örülök, ha este ledobja az öltönyt, s lazít. Lehet, hogy a vacsoraasztal felett van egy-két ígéretes, többet sejtető pillantás oda-vissza, de aztán az egyelőre feltételes módú vágyat kérdőjellé görnyeszti az este ruti... tovább

Vannak jobb és rosszabb napjaim. Van, amikor úgy érzem, egészen tűrhető a megjelenésem, vagy legalább simán elvegyülhetek a sok millió átlagember közt, hisz nincs rajtam sem bántóan torz vonás, sem semmi feltűnő. Pozitív és negatív értelemben egyaránt. Máskor úgy ébredek, hogy a világ elég szép, csak én vagyok egy rakás trutyi benne. Hogy csúnya vagyok, öregecskedő, ostoba, tohonya, rossz anya, csapnivaló feleség, s különben is: az a rohadt narancsbőr mára sem tűnt el a hátsómról. De miért ne... tovább

Mindig jól elszórakoztatom magam az emberek megfigyelésével. Egymás felé irányuló gesztusaikból megérzéseim támadnak személyiségüket és párkapcsolati viszonyaikat illetően. Hatalmas élményt jelent számomra harmonikus emberrel találkozni, akárcsak egy szemvillanás erejéig. Ugyanakkor mindenkinek tiszteletben tartom a maga küzdelmét a boldogságáért. Van, aki előrébb jár ebben, más kapálózik vagy épp fuldoklik… Egy júniusi vasárnapot a Velencei-tónál töltöttünk a családdal. Minden empátiám és em... tovább