Nem, nem. A fenti képen látható gusztusos fenék nem az enyém. Szögezzük le, hogy MÉG nem az enyém! Két okból tettem ki. Egyrészt tuti, hogy többen rákattintanak, mint az én megszokott arcomra hétről hétre, másrészt meg igazi motiváló. Még akkor is, ha gyanítható, hogy vagy egy tehetséges grafikus, vagy egy profi plasztikai sebész rajzolta ilyen szabályosra. Vagy annyit, de annyit dolgozott rajta a tulajdonosa, hogy ilyen lett - ne zárjuk ki ezt az eshetőséget sem! Az én hátsóm még nem ilyen, ... tovább

A múlt héten kaptam egy levelet. Többet is kaptam, de ezt azért említem, mert a kedves küldő felvetése azóta is motoszkál bennem. A feladó hölgy hangsúlyozta, nem akar megbántani, de tudjam, az elhízásnak lelki okai vannak. Tudom én, persze. Most nem fogok itt leheveredni a képzeletbeli díványra, s a plafont bámulva zavartan sorolni, mi minden vezetett odáig, hogy fóka lettem, de tisztában vagyok azzal, hogy az elmúlt évek nehézségei mind-mind ott tobzódnak felesleg formájában a „mindenhol”-o... tovább

Azt mondta a fodrászom, sugárzok. (Puszi, Viol. ) Nem, nem vagyok radioaktív, csak aktív. Továbbra is. Szerencsére. És ez látszik is rajtam. Kiül az arcomra a jóllét, vagy hogy is mondjam ezt. Mert lötyög rajtam a nadrágom, szétvet a vitalitás. Tényleg jól érzem magam. Fizikailag. De ennek persze ára van. Súly(z)os ára: sokszor éhezős, lemondós, mozgós ára. Emlékeztek a Csapd le csacsi! című roncsfilmre a rendszerváltás környékéről? Van benne egy jelenet, melyben Géza meg Bea veszekednek. Sok... tovább

A Férfi elköltözik. Megint. Így tett az elmúlt években többször. Sokszor. De ez most más. Mert nem csak „úgy” költözik el, hanem ODAköltözik az aktuálishoz. Otthagyja a három gyereket, s otthagyja a Nőt a három gyerekkel. Példás apaként természetesen hozzájárul a költségekhez minden hónapban - mondja. Válni nem akar. Van eszében! Mert az kötelezettségekkel jár. Gyerektartás, szabott láthatás, miegyéb. Így meg „csak” elmegy, hogyha megunja a mostanit is, újra hazamehessen. Mert mindig van hova... tovább

Külföldi blogokat bújva bukkantam rá az Emirates légitársaság egyik stewardess-ének írására, aki szerint, ha egy állásinterjún arra törekszünk, hogy megjelenésünk és viselkedésünk hasonlítson egy légiutaskísérőjére, gyakorlatilag nyert ügyünk van. De mitől is leszünk olyanok, mint a stewik? Vegyük sorra! Magabiztosság, kedvesség, szakmai tudás. Ezt sugallják a légiutaskísérők már az első pillanatban, amikor felszállásnál találkozunk velük. Kihúzzák magukat, mosolyognak, kedvesen köszöntenek m... tovább

No, ma mindenféle előjáték nélkül idelöttyintem a feketelevest. Nem, nincs receptje, bőven elég, hogy nyelem, nyelem rendületlenül. Ez a negyedik bejegyzésem, azaz komolyabban majd’ egy hónapja épülök le (zsírból), épülök fel (izomból), de még mindig nem vagyok az új önmagammal azonos. Minden áldott nap küzdelem ugyanis. Küzdelem a régi ízek hiányával, küzdelem az új ételekkel, pontosabban: küzdelem a hússal. Régen csak vércsének hívtak a családban, mert mindegy volt, milyen hús kerül elém, a... tovább

Állok a teraszon rövidnadrágban. A levendulás csészém a kezemben, a kávé fél perc alatt kihűlt a mínusz 1 fokban. Nagyokat szippantok, erőszakosan kényszerítem magam, hogy a hasamig tele legyek levegővel. A jéghideg szinte kettéhasítja a tüdőmet. Állok mereven, zihálok és vacogok. Vacogva zihálok. Legszívesebben futnék. Így kisgatyában, levendulás pohárral a kezemben. El innen, el magamtól, ki a világból. Mert nem megy. Valami napok óta nem megy. Nincs kedv, nincs akarat, nincsenek célok. Tud... tovább

Néhány hete csaptunk egy barátnős wellnesst. Tudom, tudom, első hallásra ez olyan „ostobapicsás”, s elismerem, ha mástól hallok ilyesmit, engem is kiráz a hideg. Én szoktam szégyenkezni ugyanis azok helyett az éltesedő asszonypajtik helyett, akik maguk mögött hagyva kisgyerekes, nagygyerekes, férjes nyűgöt, falkába verődnek, s befészkelik magukat három napra egy vidéki szállodába, hogy ott aztán csak strandkendő, öblös nyerítéssorozat és koktélos pohár legyen a különös ismertetőjegy-csomagjuk... tovább

Az elmúlt hétvégén három napig a Mamahotel vendége voltam. Anyukám és apukám elhalmoztak minden diétás földi jóval. Könnyű úgy tartani a fogyókúrát, ha más készíti el és teszi az ember lánya elé a finomságokat. De a szüleim nem csak azért lelkes szurkolóim, mert a kedvemben akarnak járni, ha havonta egyszer hazalátogatok, hanem azért is, mert nekik is elegük volt már abból, hogy így (f)elszaladtak velem a kalóriák… Édesanyám évekkel ezelőtt elkezdte már (azóta is mondja), nem lesz ez így jó, ... tovább

Az van, hogy körön kívül maradtam. Már megint. Próbálgatom a skatulyákat, de valahogy egyik sem passzol rám. Vagy én nem passzolok egyikhez sem, franc se tudja. Olyan outsider féle lennék – ezt használják most a menők, a pestiek, a yuppiek, nem? Főleg a menő pesti yuppiek! Persze hogy megint a külső! Első körben. S hogy miért foglalkozom ennyit magammal? De hát nem én foglalkozom sokat magammal! Többé-kevésbé jól ellennék azzal, ami adatott, ha nem kellene lépten-nyomon, nap mint nap azzal sz... tovább