"Harminc nyárban, harminc télbenszülőföldemet föléltem,mutogattam mint a majmota lecsúszott cirkusz-bajnok. (...)" tovább

"Mióta fürkész ez a szempár,hány ezer év óta követ?Sugaraitól hasadtak máratomjaikra fák, kövek (...)" tovább

"(...) Voltál valaha valakim,voltam én is világjáró árnyékod neked,most egy röghözkötött, csonka szélmalomárnyéka lehetnék csak a perjefűben. (...)" tovább

"Jó hold, ki békén szenvededKéretni sápadt képedet,Kihez boldog, boldogtalanSohajtva járúl úntalan,Hallgass meg egyszer engem is (...)" tovább

"Mióta élek, panaszokrengetegében járok,sárgult siránkozásokvastag avarán taposok. (...)" tovább

"Minden levél és minden alkonyatneked babuskál, neked tartogat. A föllobogó fényes nyári tűzforróságával az ajkadba űz. (...)" tovább

"Tompán-derengő arcát, melyet alvó vágyai csöndesizzása enyhén-rózsaszínre festett, fölemelte a napba. (...)" tovább

Kritikusok kiválasztották az elmúlt 30 év legjobb versét. Szerintünk nem a legjobb. Olvassátok el, s mondjátok el a véleményeteket! Aztán szavazzatok velünk a kedvencetekre! tovább

"Lágy szél fúj nemsokára.A télidő halálaszívet szorongató. (...)" tovább

"(...) A gond sem él mindig, ne hidd,ragadd meg és a hóra vidd. A hóval szétfoszlik hamar:elmossa egy langyos vihar. (...)" tovább