"(...) Egy lány jött az úton, virággal, sok virággal, Mellettem elsuhant, illatja megcsapott, Egy-testvér volt talán a fénnyel és a fákkal, Eltűnt. Szívem zenélt. Merengve álltam ott. (...)" tovább

"(...) messze az idő, mikor kipattan a virág és látni fogod Őt, mint fejlődik s kerekedik ki előtted csillogó gyümölccsé a te gyönyörűségedre (...)" tovább

"(...) Én nem tudom, mi ez, de érezem, Hogy megszépült megint az életem, Szavaid selyme szíven símogat, Mint márciusi szél a sírokat! (...)" tovább

"Tudom: én itt a sorssal nem csatáztam, én döbbent szemmel láttam itt a vért, és nem lengettem omló barikádon fehér zászlót a véres emberért. (...)" tovább

"A tavasz első napsugára Bearanyozza lelkemet: S megint megszáll a vágy utánad, Szép alakod megint körüllebeg. (...)" tovább

"(...) Boldog vagyok: gyermek a lelkem, Flóra szeret. S lám, álnokul, meztelen, szép szerelmünk ellen tankkal, vasakkal fölvonul az ember alja. (...)" tovább

"(...) Én, tolla vesztett vén madár, ki Átdideregtem a telet, Talán utószor ünnepellek: Szervusz, te kedves kikelet! (...)" tovább

"A nap tüze, látod, a fürge diákot a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt. (...)" tovább

"Száll az este. Hollószárnya Megrezzenti ablakom. Ereszkedik lelkem árnya, Elborong a multakon. (...)" tovább

"Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad, vidám, kamaszfiús szellőkkel jár a fák alatt, s zajong a március. (...)" tovább