A '90-es években virág stylistként dolgozott, később azonban megálmodta és megalakította a Rózsakunyhó Alkotóműhelyt. Szakácskönyveket adott ki, elindította az egyik kereskedelmi csatornán a Virágkonyha című műsorát, rendszeres tart életmód- és gasztro-előadásokat valamint főzőkurzusokat. Saját termesztésű, friss, ehető virágokból készít ínyenc termékeket és azt tartja személyes missziójának, hogy minél több embernek bemutathassa virágos virágát. Halmos Mónika gasztrobotanikussal beszélgettünk.

Honnan jött az ötlet, hogy virágokat is felhasználjon az ételek elkészítéséhez?

Azt hiszem, ez valami isteni sugallat lehetett. Mióta az eszemet tudom, mindig virágok vettek körül, és a nagymamáim konyháiban is jelen voltak. Bundában sült akácvirág, bodzaszörp, rózsalekvár – ezek biztosan sokaknak ismerősen csengenek. Az ember annyi mindent megpróbál megenni, miért ne tehetnénk szebbé, látványosabbá, izgalmasabbá az étkezéseinket virágokkal?

Nyilvánvalóan szakácskönyvének elkészítéséhez komoly kutatómunkát is végzett. A magyar gasztronómia történetében vannak olyan korszakok, amelyekben az ételek meghatározó elemei a virágok voltak? 

Lassan huszonöt éve kutatom a virágevés történetét. Régi feljegyzések, szakácskönyvek, regények, és a sok-sok recept, amelyet az előadásaim után, országszerte osztanak meg velem. Az ókor embere leginkább a rózsát fogyasztotta, de már akkor is tudták, hogy a virágok nem csak a szemnek gyönyörűségek, hanem gyógyerővel is bírnak. Néró császár kedvelte az ibolyát is. A tavasz eme apró virága nagyon jelentős az ehető virágok palettáján! XVIII-XIX. századi szakácskönyvek sok ibolyás receptet tartalmaznak: ibolyás tortát, ibolyaszirupot, kandírozott ibolyát. Ez utóbbi Erzsébet királyné révén híresült el: a monda szerint az ibolyafagylalttal együtt nagy kedvence volt. A régi paraszti kertek virágait is használták ízesítésre, színezésre, aztán ahogyan a gyógynövényismeret, úgy ez is feledés homályába veszett.

A virág fogyasztása az ember életével egyidős, mégis elszakadtunk ettől, a mai kor embere a teljes életét leéli pizzán úgy, hogy közben nem kóstolta meg még a levendula ízét sem. Mi lehet az oka ennek és minek köszönhető az, hogy ismét egyre népszerűbbek?

A pizza előtt, a hamburger után is érdemes megkóstolni egy-egy virágot! És örömteli, hogy egyre többen érzik azt, hogy vissza kell fordulni a természethez – amíg még van mihez. A virágok egészen kicsi szegletét alkotják a gasztronómiai örömöknek, és én már negyed százada azon dolgozom, hogy minél jobban megismerjék őket. Ott vannak körülöttünk, csak körül kell nézni, és apró kis csodák rejtőznek a kertben, a réten – ha akarjuk, a városi erkély balkonládájában. Egészen kis szépségek, amelyek szebbé teszik a mindennapokat. És egyre több fiatal is érzi, hogy ebben a mindenre képes mű-világban érdemes visszatérni a természetesség felé. Ahogy a gyógynövények is reneszánszukat élik, úgy lettek egyre népszerűbbek a virágok. 

A levendula különösen, hiszen igénytelen, hálás növény, néhány éve robbant be a köztudatba, azóta májustól egyfajta levendulaőrület veszi kezdetét. Nem véletlen, mert a színe, a tartóssága és a hosszú eltarthatósága emeli különös fűszer-rangra. A hozzá kapcsolódó hiedelmek és mítoszok pedig még izgalmasabbá teszik a levendulás konyhát. Vigyázni kell azonban a használatával, a legfontosabb: a mérték. Legyünk vele inkább fukarak, mintsem szappanízű desszertkölteménnyel lepjünk meg valakit!

Nem minden virág ehető, sőt, van, amelyik egyenesen mérgező is. Mielőtt tehát nekilátunk annak, hogy kísérletezzünk a csodás színekben pompázó szirmokkal, nem árt tájékozódnunk. Melyek az ehető virágok és melyek azok, amelyek nem csak ehetőek, hanem finomak is és amelyek alkalmasak arra, hogy feldobjuk vele ételeinket?

A már említetteken túl: az egynyári virágok széles választékot kínálnak: a körömvirág, amely ismert gyógynövény, és régen a szegények sáfrányának tartották. A bársonyvirág, amely egy gyöngéden kesernyés fűszer, az illatos fehér petúnia, amelyet bundában süthetünk, és így élvezhetjük a közepében rejlő édes nektárt. A nyári szegfűk, a vadárvácskák, a sásliliom, a dália… felsorolni is lehetetlen, hány olyan virág díszlik a kertben, amiről nem is gondolnánk, hogy a tányérunkon végezheti!

Sok mérgező és sok védett növény van. Lehet ezeknek gyönyörű, kívánatos viráguk is. Aki szeretne elmélyedni ebben a tudományban, meg kell tanulnia, melyeik virág ehető, melyiket kell mindenképpen meghagyni a szem élvezetének. Nem szeretek riogatni senkit sem, inkább arra sarkallni: ha szeretne virágokat enni, vesse bele magát, ismerje meg ez ehetőeket! Mégpedig hiteles forrásból! Sajnos, az interneten az utóbbi időben rengeteg álhír és ál-információ terjed ebben a témában is. Éppen ezért fogadjuk ezeket fenntartással. Jómagam sok kérdést kapok, szívesen válaszolok mindenkinek, segítek, ahol tudok. De szeretném kérni mindenkitől: azért, mert „azt írták a neten, hogy az sárgavirág szörp finom”, azért nézzünk utána, ki, honnan, miért írta – nagy bajok is lehetnek, ha nem hiteles forrást követünk!

Abszolút laikusként kérdezve, vannak olyan virágok, amelyek az édes ízvilágú ételekhez passzolnak és vannak olyanok, amelyek a sóshoz? Aki még csak most ismerkedik ezzel a területtel? Hogyan kezdjen neki a virágokkal való sütés-főzéshez?

Minden virág passzol édeshez-sóshoz is, csak meg kell találni a helyét! Az összegyűjtött recepteket mind kipróbáltuk, kipróbáljuk, és nem csak a tágan vett család, hanem a felénk járó barátok-ismerősök is kapnak olykor egy-egy falatot. Így bőséges információ gyűlik arról, mi, hogyan ízlik a legtöbb embernek. Érdekes, hogy a kóstolóprogramokon általában az édes dolgokat kedvelik általában, kicsit ódzkodnak megkóstolni egy-egy virágos szendvicset. Pedig a salátákban a szendvicseken a legegyszerűbb bevezetni – akár otthon is – a virágevést.

A szakácskönyveim, előadásaim, a Virágkonyha műsor és blog épp azért jött létre, hogy aki kedvet kapott, ötleteket meríthessen, és hozzájusson a fontos, élelmiszerbiztonsági információkhoz. Van főzőtanfolyamom is – egyelőre még csak Budapesten, a Chefparádéban, ahol kétheti rendszerességgel lehet elmerülni a virágos sütés-főzés rejtelmeibe egy-egy egész estét betöltő programon. De szervezés alatt vannak vidéki helyszínek is! 

Hogyan ajánlott fogyasztani a virágokat? Nyersen, főzve, sütve, rántva? 

Nyersen, sütve, főzve, bundában sütve, töltve – számtalan lehetőség nyílik. Az a jó benne, hogy aki még csak a tea-rántotta fejezetnél tart a szakácsművészetben, virágokkal az is el tudja varázsolni a vendégeit! Nagyon fontos az, hogy étkezési célra csak bio körülmények közt, vegyszerek nélkül nevelt virágokat lehet felhasználni, így a virág egy zöld élelmiszer. A virágüzletben, dísznövényként árult virágot megenni nem szabad!

Ha most a tavasz beköszöntével kedvet kaptunk ahhoz, hogy egy kiskertet kialakítsunk ehető virágokból akár a ház mellett, akár az erkélyünkön, mit javasol, milyen növényeket ültessünk és legfőképpen hogyan gondozzuk őket, hogy méreganyagok ne, a virágokban rejlő jótékony anyagok azonban bejussanak a szervezetünkbe?

Saját ehető virágos kertünk lehet! Ha megismertük, milyen virágok ehetőek, lehet, hogy ezek már eddig is ott virítottak a kertben, csak nem tudtuk róluk, hogy mire jók azok kívül, hogy a vázába tesszük. Ültethetünk is ilyen virágokat: ezért alkottuk meg tavaly egy kertész barátommal az ehető virágok kerti- és balkon magkeverékét. Ezek egész szezonra biztosítanak friss és változatos virágokat. A balkon mix 4-5 balkonládára elegendő magot tartalmaz, alacsony, zömök növények, amelyek ott viríthatnak a konyhaablakban, hogy egy lépést se kelljen tenni, a salátára egy sarkantyúkát szeretnénk biggyeszteni.

Az ehető virágok neveléséhez természetes körülmények az ideálisak. A növényvédelem az egyik sarkalatos pont, legfőképp a rózsáknál. Segítségükre lehet egy megfelelő növénytársítás: például a rózsa-levendula-körömvirág egy tökéletes hármas. A növényi tápoldatok, permetlevek is hasznosak – azt hiszem, aki ehető virágokat gondol a kertjében, amúgy is ”zöld” fejű, tehát nem esik nehezére a természetközeli körülmények biztosítása.

Sokan keresnek, ahogy zöldül a természet, egyre többen. Sajnos, vannak a butaságból és a félinformációkból származó kérdések, ezért nem győzöm hangsúlyozni: aki virágot szeretne enni, ne csak szeresse, ismerje is meg őket, mégpedig biztos forrásból! Így lesz benne felhőtlen öröme, így tudja szebbé tenni az ételét is!

Fotók: halmosmonika.hu