Nőként sokszor tapasztalhattuk és tapasztalhatjuk, hogy nem kell a szomszédba menni azért, hogy kéjencekkel találkozzunk. Van, akit már az is kínosan érint, amikor füttyáradat közepette vonul végig a munkások között, vagy ha a boltban az eladó rendszeresen úgy próbálja átnyújtani a visszajárót, hogy közben megsimogatja a kezét, de sokszor azt érezhetjük, szavakkal is inzultálnak minket. És persze mindennek vannak fokozatai, a legdurvább szintekig. Legtöbbször teljesen ártatlanul válunk áldozatokká, azonban olyan eset is akad, hogy mi hívjuk fel magunkra a figyelmet. A baj néha megelőzhető.

Szombat hajnal, fél négy, születésnapi ünneplés után vacogok a megállóban, már-már félig lecsukódó szemekkel várom, hogy végre megérkezzen a busz. Arra leszek figyelmes, hogy két dülöngélő tizenéves lány érkezik mögém, jól szituáltak, amolyan jótanuló félék. Az egyik lehuppan a padra, szoknyája felcsúszik, minden jól látszik, csak a harisnya biztosít némi takarást. Nem is kell sokat várni, egy középkorú férfi szegődik melléjük. Teljesen átlagos külsejű, jegygyűrűt visel, ennek ellenére kapva kap az alkalmon.

- Nagyon berúgtam, teljesen kiütöttem magam – motyogja a padon ülő lány.

- Jó buli lehetett – vágja rá rögtön a férfi.

- Apukád jöhetett volna értünk – tesz szemrehányást az ittasabb fiatal barátnőjének.

- Biztos bebaszva alszik otthon – szól közbe a férfi.

- Ááá, nem, csak lázas - magyarázkodik a barátnő.

- Annyira sokat ittam, a léghoki asztal tetején feküdtem.

- Szívesen megnéztem volna – mondja a férfi, közben szív egyet az elektromos cigarettájából.

- Holnap biztos sokáig alszom, kettőig fel se ébressz! – szólítja fel a barátnőjét a lengén öltözött lány.

- Mellettem biztos nem tudnál aludni – mosolyog sejtelmesen a férfi.

Megérkezik a busz, mindenki más-más ajtónál száll fel. Nem történik meg a baj, ám talán nem is állt nagyon messze a fiatal lány, hogy áldozattá tegye magát.