Nagyon különös dolog történt velem. Van egy betegségem, ami nappali alvásrohamokkal jár: narkolepszia, ITT írtam róla bővebben. Nemrég beköszöntött a nagyböjt, és én úgy éreztem, életemben először meg akarom csinálni. Teltek a napok, a hetek és nekem erős hiányérzetem lett. Na de nem a hús miatt. A narkolepsziás rohamok gyakorlatilag teljesen elmaradtak. Jelenleg ott tartok, hogy két hete nem volt egyetlen rohamom sem. Eddig a leghosszabb ilyen időszak 2-3 nap volt. Tehát valami nagyon jó történik most velem, ugyanakkor át kell, hogy értékeljem az életemet és meglehet, hogy a továbbiakban vegetáriánus leszek, bármennyire is szeretem a csirkecombot, a téliszalámit és a körömpörköltet.
Persze ahhoz, hogy ki tudjam jelenteni, nekem ez valóban gyógymódot jelent, hosszabb időre van szükség. 3-4 hónap az, ami már egy valóban meghatározó időtáv. Akkor majd elmegyek a neurológusomhoz és kérek tőle iránymutatást a továbbiakra. Meglehet, hogy a diagnózist is át kell értékelni. Lehet, hogy kis mennyiségben fehér húsokat tudok majd enni (halat, tojást és tejtermékeket most is fogyasztok), de az is lehet, hogy nem. Még minden bizonytalan. De már most furán néznek rám páran, hogy én, aki korábban csülköt meg pacalt ettem, most hirtelen már nem eszem ilyesmit, pedig egyelőre a böjti időszak a fő indok.
Életre szóló diéta?
Egyre több olyan ember van, akinek valamiféle diétát kell tartania egész életében, de a saját elhatározásból speciális étrendet tartók száma is egyre növekszik. Van egy kedves barátnőm, akinek a fia már 21 éves, de nagyon kis híja volt, hogy elveszítse őt. A kisfiú csak anyatejet volt hajlandó enni sokáig, de egy másfél éves kislegénynek az már kevés. Az akkori szokásoknak megfelelően próbálták meg a hozzátáplálást, de a kekszes-babapiskótás ételeket a kisfiú nem ette meg. Gyakorlatilag csokoládén élt, meg sült csirkén, meg krumplin, de soványka volt, emellett gyakran volt nagyon rosszul. Kivizsgálásokra hordták, de nem derült ki, mi áll a probléma hátterében. Már 7 éves volt a kisfiú, mire egy kórházi alkalmával, mondhatni véletlenül (de mint tudjuk, az nem létezik) derült ki, hogy gluténérzékeny a gyerek. Onnantól radikális életmódváltással bár, de szépen fejlődött, mára pedig felnőtt férfivá érett. Néhány éve még valóban ilyen nehéz volt felismerni ezt a betegséget. A gluténérzékeny ember nem ehet olyan ételt, ami glutént tartalmaz. Egy cseppet sem. Hosszú hónapok diétáját teheti tönkre egyetlen kis kihágás. Ezt nagyon komolyan kell venni. Nagyjából az emberek 1%-ának okoz valóban problémát a glutén. De ennek többszörösére tehető azoknak a száma, akik hobbiból tartanak gluténszegény, vagy gluténmentes diétát. De miééééért? - kérdezné F. Ábel. És kérdezem én is. A glutén nem a patás ördög. Ha valaki nem érzékeny vagy allergiás rá, akkor nyugodtan meg lehet enni. Felesleges lenne olyan dolgok miatt félelmet éreznünk, amiért nem kell.
A laktózérzékenység is egyre gyakoribb. Lehet „laktózmentes” tejtermékeket kapni, de ezekből általában nem vonják ki a laktózt, csak hozzákeverik a laktáz enzimet, ami egyébként tablettában is kapható. Ha belegondolok, lassan 25 éve nem iszom tejet, annyira nem bírom az ízét önmagában, de a kakaó, a tejföl a joghurt, a sajt jöhet. Voltam laktózintolerancia-vizsgálaton, nem mutatott ki laktózérzékenységet a teszt. Éppen ezért nem is tartózkodom a tejen kívül a többi tejterméktől. De van, aki ki nem állhatja. A vegánok semmiféle tejterméket nem esznek, de tojást, sőt mézet sem, mert az is állati eredetű. Nem is szólva a cukorbetegségről, az inzulinrezisztenciáról - az ilyen betegeknek nagyon kell figyelniük a szénhidrátbevitelre, sőt, gyakran külön inzulinadagolásra van szükség, gyógyszeres vagy injekciós formában, valamint napi többszöri vércukorszint-ellenőrzésre. És még sorolhatnám...
Miért vállalod?
Szerintem fontos, hogy mindenki, aki valamilyen diétát vagy speciális étrendet önszántából követ, az legyen azzal tisztában, hogy miért teszi és vállalja is fel a döntését. Ez alól kibúvónak tűnik nekem, ha azt mondja, “nem ehet” - mintha másra akarná tolni a felelősséget. Ki az, aki nem ehet meg valamit? Aki orvosi utasításba kapja. Aki hobbiból, vagy egy saját maga által elérni kívánt, magasztosabb cél érdekében diétázik, az ehet, csak nem eszik. Nem azért, mert nem szabad, hanem mert nem akar. Mert így döntött, mert így érzi magát jól. Nem jobb, nem rosszabb, mint egy orvosi utasítás, csak más.
Eközben pedig azt is fontosnak tartom, hogy akinek orvosilag indokolt a diétája, az kapjon ehhez valamilyen anyagi segítséget. Ne kerüljön az ő kenyere háromszor-négyszer annyiba. Ne kelljen ezreket fizetnie a laktáztablettáért. Ha egy családban 2-3 különböző intoleranciában vagy allergiában szenvedő gyermek él, ne kelljen emiatt a család teljes büdzséjét a speciális étrendre fordítani.
Az is fontos, hogy ha egy szerettünk speciális étrendet követ, akkor segítsük őt ebben. Például nekem nagyon jólesett, amikor a múlt vasárnap átmentem a húgomhoz, ahol ebédre mindenki rántott húst evett, de nekem külön sütött rántott sajtot, mert tiszteletben tartotta, hogy én most nem eszem húst. Kis figyelmesség, de nagyon sokat jelent. Nemrégiben egy idős néninek segítettem a boltban gluténmentes pudingport választani. Ő képes volt arra, hogy az elmúlt évek megszokott rutinját felülírja, mert a rokonai elég fontosak neki ehhez. Ha cukorbeteg ismerősünket várjuk vacsorára, nem biztos, hogy a pizzarendelés a jó megoldás. Vegetáriánus rokonunkat ne csirkepörkölttel várjuk. Ezek olyan alap udvariassági helyzetek, amit egy kicsit is intelligens ember ügyesen meg tud oldani. Nyugodtan meg lehet beszélni az ismerőseinkkel, hogy mik a speciális igényeik, és biztos, hogy találunk olyan megoldást, amivel mindenki elégedett lesz!
