Ugye, milyen egyszerű beírni valamit a keresőbe, a böngészőbe, vagy a Facebook keresősorába és böngészni a sok releváns találat között? De emlékezhetünk a ‘90-es évekre, amikor még rendes kereső sem volt, vagy csak nagyon kezdetleges formában. A Google még nem létezett, a Yahoo meg csupán kilistázta az interneten található oldalakat. Még videómegosztó sem volt. A net baromi lassú volt, és rengeteget kellett várni minden egyes oldal betöltésére. Az internetnek ma is van egy olyan része, ami pont így működik. Ez a „dark web” vagyis a „sötét web”.
Kicsit távolabbról indítva a sztorit, az történt, hogy a másfél éves unokaöcsém megtanult hisztizni a YouTube-ról. Az ő generációját „digitális bennszülötteknek” nevezik, hiszen szinte születésüktől fogva magabiztosan kezelik a digitális eszközöket, ami egy bizonyos pontig tök jó. Például a húgom nyugodtan megfőz, amíg a gyerek meséket néz a tableten (félelmetesen hamar megtanulta kezelni a felületet). És még mindig marad vagy 10-12 óra, amíg el kell foglalni a gyereket, játszótérre mennek, kertészkednek, sétálnak, tehát nem csak a tablet van. Viccből megjegyeztem a húgomnak, vigyázzon, mert ezek a gyerekek már olyan okosak ezekben a témákban, hogy egyszer csak azt veszi észre, hogy a kisgyerek rendel majd egy vesét a sötét webről.
A testvérem okos, érdeklődő nő, de nem tudott az internet sötét oldaláról. És akkor rájöttem, hogy ez, ha nem is egy másfél évesnél, de egy kamasznál már reális veszély lehet, amiről a szülők többsége egyáltalán nem is tud. Még a létezéséről sem, nemhogy a működéséről. Pedig sok esetben szükség lehet erre a tudásra.Nemcsak a gyermekek miatt, de ha belegabalyodik egy szerettünk ilyen dolgokba, akkor bizony kell, hogy legyen ismeretünk róla ahhoz, hogy segíthessünk. Ezért éreztem azt, hogy erről is írnom kell.
Mielőtt a „dark webről” beszélünk, először a „deep web” fogalmával kell megismerkednünk, mert a kettő, bár közel áll egymáshoz jelentésben, mégsem teljesen ugyanaz. A „deep web” az „internet mélye”, a „rejtett net”, melyet a hagyományos keresők (Google, Bing, stb) nem találnak meg. Ez a látható internethez képest akár több százszor is nagyobb lehet. Diktatúrában élő újságírók, oknyomozó riporterek által írt cikkeket töltenek fel ide többek között, de a WikiLeaks anyagai is ide kerültek fel. A „deep web” kisebb része a „dark web”, ahová csak egy, erre a célra használatos böngészővel („Tor”) tudunk felmenni. Az ott található oldalak címe nem “valami.hu”, hanem egy kódsor, amelyeknek .onion kiterjesztésük van. Merthogy a sötét weben történő böngészés olyan, mint a hagyma héjainak rétegei. Többszörös titkosítás, elrejtés, fellelhetetlenség. Ez nagyjából két csoport érdekeit szolgálja: a kormányzatét és az alvilágét.
Az amerikai haditengerészet fejlesztette ki a sötét webet, ahol mindenki láthatatlan tud lenni. Viszont a bűnözők elég hamar rájöttek arra, hogy ezt ők is remekül használhatják. Természetesen nem próbáltam ki, hiszen törvénytelen dolgokat nem csinálok, de a „dark weben” olyan dolgokat bocsátanak áruba, amit a látható neten ilyen nyíltan nem: vehetünk emberi testrészeket (vese, máj), prostituáltakat, bármennyi és bármilyen drogot, bérelhetünk bérgyilkost, és ami a legfájdalmasabb: tele van gyerekpornóval. A videómegosztó lassú, hiszen a titkosítás lassítja a böngészést a sötét weben, a képminőség pedig borzalmas. De a tartalmuk mindennek a legalja: gyilkosok, pedofilok, pszichopaták borzalmas cselekedeteinek megörökítése.
És hogy miért nem kapcsolják le a mocskokat? Nos, mert nehéz, vagy éppen lehetetlen rájuk találni. Adott tehát egy olyan része az internetnek, ami megállíthatatlan. És mindamellett, hogy elképzelhetetlen gonoszsággal és szenvedéssel van tele, mégis olyan előnyei is vannak, ami miatt reális érdek az is, hogy tovább működhessen. Bár a legnagyobb drogos oldalt, a “Silk road” nevűt állítólag lekapcsolták és a működtetőjét el is ítélték, de sok nagyhal van még, akit ugyancsak el kéne kapni. Sok olyan rendőr és más szakember dolgozik ezen világszerte, aki szakértője a sötét webnek. De a bűnözők általában legalább egy lépéssel előrébb járnak.
Szóval, ha a kamaszokat a látható, általunk ismert internet veszélyeitől óvjuk, az indokolt. De éppen olyan könnyen mehet fel a kamasz a „dark webre” is, ami egy még sokkal nagyobb veszély lehet. Fontos, hogy tudjunk róla, hogy van ilyen is. Mert meg kell védenünk őket. Nem tilthatjuk el őket az internettől, viszont adhatunk nekik széleskörű tudást és betonbiztos értékrendet!
