A bűn egyidős az emberiséggel. Vannak apró csínytevések, vannak nagyobb vétségek, de ami minden kihágásban közös, hogy rosszul érezzük magunkat tőle. Lehet, hogy nem rögtön, lehet, hogy nem nagyon, de a görbe út mindig nyomot hagy az ember lelkében. Ám ahogy körülnézünk, ha néha kitekintünk a világba, azt érezhetjük, mintha az emberiség lassan kúszna vissza az ösztönlény szintre. Az alantas vágyak, elnagyolt érzelmek, a bennünk lévő kisördög csábításának engedve a szex, a habzsolás, az „élj a mának!” érzés hajszolása lett az élet fókuszában. Ma, a torkos csütörtökön felidézzük a hét főbűnt. A környezetünkből hoztunk néhány „tanmesét”, melyek témába vágnak. A neveket megváltoztattuk, hogy senkit ne bántsunk meg, de a történetek valóságosak. Álljanak itt tanulságul!
A hét főbűn:
1. Kevélység
2. Fösvénység
3. Bujaság
4. Irigység
5. Torkosság
6. Harag
7. Jóra való restség
Ezeket a bűnöket a katolikus egyház úgy határozta meg, mint nagyobb bűnök táptalaját. Sőt, Nagy Szent Gergely pápa a 7. században úgy vélte, a gőg minden további bűn alapja, a hét főbűn is ebből táplálkozik. Némileg leegyszerűsítve, aki öntelt, az más aljasságokra is képes. Ahogy ízlelgetjük ezeket a bűnöket, nem olyan, mintha egy híradóba oltott valóságshowt néznénk? Lássuk, mire gondolunk:
1. Kevélység
Zoltán igazi svihák volt. Az a típusú ember, aki folyamatosan csencsel valamivel. Festmények, táplálék-kiegészítők, Olaszból behozott hamis márkás pólók, cigaretta. Könnyen jött a pénz, könnyen is ment. Bátyja, Tibor mesterember, akit a környezete csak munkásruhában látott. A családi összejöveteleken Zoltán mindig cikizte testvérét, amiért „kigürcöli a belét is, aprópénzért”. – Tesókám, az én hátamon nem fog megizzadni az ing, azt elhiheted! – mondogatta magabiztosan. Aztán egyszer csak vége lett a jó világnak. Zoltán a legújabb szállítmánnyal lebukott a határon. Régóta figyelhették, hát rajtaütöttek. Elúszott minden. Eljárás, meghurcoltatás, szégyenkező gyerekek. A család összefogott, kifizették, amit kellett, kimosták a szennyest. Zoltántól elvált a felesége, gyerekei felnőttek, önállóak. Ő maga alkalmi munkákból él. Hol narancsot szed Spanyolországban, hol kubikol Németországban, hol itthon tengődik éhbérért. Gyakran nyúl a pohár után. Hogy könnyebben elviselje a másnapot, amikor meg kell izzadnia az aprópénzért.
2. Fösvénység
Marika élére állít minden garast. Így tanították a szülei, akiktől a háború utáni kemény időkben semmit sem kapott, csak az útravaló jó tanácsot: - Boldogulj, ahogy tudsz! És Marika boldogult. Férjhez ment a dolgos Sándorhoz, de a pénzügyeket ki nem engedte a kezéből. Építkeztek, befizettek az autóra. Két év múlva meg is kapták a hőn áhított szürke Wartburgot. Épült, szépült a ház, a kert, nyaralni sosem mentek, vagy ha el is hajtottak a Balatonhoz két napra, Marika gondosan felkészült, hogy még egy lángosra se kelljen költeni. Megvolt minden a hűtőtáskában, ami kellett: hideg rántott hús, otthonról tea. A pazarlás úri népeknek való – mondogatta mindig. Marika és Sándor ma nyugdíjasok. Meg lehetne mindenük, hála a több évtizedes kuporgatásnak, de ők a mai napig nem költenek semmire. Nyugdíjas igazolvánnyal utaznak, nem járnak szórakozni, nem élvezik a nyugdíjas évek adta időt, békét és egészséget. Mert a pazarlás úri népeknek való.
3. Bujaság
Zita gyermekkorában esetlen kislány volt. Nyakigláb, szemüveges, kapafogú, s ettől frusztrált és barátságtalan. Az osztálytársai sem kedvelték különösebben. Csak egy barátnője volt, a kedves, mindenkiről gondoskodó Gabi. Együtt nőttek fel, egy középiskolába jártak. Gabi 16 évesen megismerkedett Rolanddal, akivel szerelembe estek, s az érettségi után össze is házasodtak. Zita közben sodródott, kereste a helyét, kereste a szerelmet. Megcsináltatta a fogait, a szemüveget kontaktlencsére cserélte, edzett, odafigyelt magára, a kiegészítőkkel kezdett csinossá válni. A fővárosba került egyetemre, s az iskola mellett elkezdett hosteszkedni. Először csak kóstoltató volt különböző jelmezekben, majd puccosabb rendezvényekre is hívták, végül belesodródott az éjszakába. A pénzét mind magára költötte: vett magának mellet, szájat, műhajat és az új külsejével sikereket aratott üzletembereknél, jómódú, nős, de telhetetlen férfiaknál. Kereste a szerelmet, de az csak nem akart betoppanni az életébe. Pedig még gyerekkel is próbálkozott, de nem jött be a zsarolás. Négy abortusza volt, melyekre csak Gabi, a jó barátnő kísérte el. Két éve egy magányos luxusúton találkozott a szintén egyedülálló Péterrel. Azóta is együtt élnek, az esküvőt tervezgetik, de boldogságuk nem lehet felhőtlen: Zitának a számos beavatkozás miatt – egyelőre úgy tűnik - nem lehet saját gyereke.
4. Irigység
Ricsi nagyon irigy kisgyermek volt. Képes volt a kismotorjával csúszdázni és azon ülni a homokozóban, nehogy egy óvatlan pillanatban egy másik lurkó felpattanjon rá egy körre. A maga dolgaira irigy volt, de a másét gond nélkül elvette. Kitépte a barátja kezéből a kislapátot, ha épp arra volt szüksége, megdézsmálta a padon felejtett csipszes zacskó tartalmát és beleivott mások üdítőjébe is. Az édesanyja nem győzött szégyenkezni vele a játszótéren és az óvodában is. Az óvodapszichológus azt mondta a szülőknek, nem kell aggódni, életkori sajátosság, majd kinövi a gyerek. Aztán Ricsi négyéves korában találkozott a játszótéren egy tolószékes kisfiúval. Annyira megtetszett neki a nagyobb gyerek „járgánya”, hogy ő is menni szeretett volna vele egy kört. Ám a tizenkét éves kisfiú elmagyarázta Ricsinek, hogy ő ebből a székből nem tud kiszállni, mert izomsorvadással született és nem tud járni. Nagyon szívesen kölcsönadná, de nem teheti, mert akkor ő elesne. Ricsi nem szólt semmit, de leszállt a féltve őrzött kismotorjáról és elszaladt mászókázni.
5. Torkosság
Bernadettet nagyon várták a szülei. Az édesanyja 40 évesen szülte, ezer próbálkozás, orvostól orvosig járás után nagy nehezen sikerült csak teherbe esnie. A széltől is óvták a kislányt. Soha nem kellett otthon segítenie, azon túl, hogy tanuljon jól, semmilyen elvárás nem volt felé. Csak dicsérték, kisgyermek korában a szép szavak mellé csoki járt, a jó jegyekért szintén, tinédzserként pedig a gourmand édesapjával étteremtúrákat tartottak. Berni azt tanulta, hogy az étel jó, az étel dicséret, az étel örömet okoz. Evett is szépen, élvezett minden falatot, soha nem nézte, mikor mit eszik. A gimnáziumi érettségi után szakmát akart, cukrász lett. Berni nem kórosan elhízott, de kövér. Felülről súrolja a százat, s ez megijeszti. Azt mondja, a munkaruháján kívül (mely kellemesen bő és szellős) semmiben nem érzi jól magát. Imádja a szakmáját, imád nyalakodni, kóstolni, alkotni. Hamarosan megnyitja a saját üzletét, de 32 éves korára fájnak a lábai, vizesedik, s bizony sokszor magas a vérnyomása is. Számtalan fogyókúrát kipróbált, de az édes-habos krémesek között nagyon nehéz salátán élnie. Eddig nem is sikerült huzamosabb ideig. Most éppen alternatív megoldást keres, mert azt gondolja, a fejében-lelkében kellene segítséggel rendet tennie, hogy elengedje az „étel mint jutalom, amit mindig megérdemel” zsákutcás felfogást.
6. Harag
A harag mindig rossz tanácsadó. Most már tudja ezt Kati is, aki hirtelen felindulásból tett olyat, amit azonnal meg is bánt, de visszacsinálni nem tudta. Több életet megkeserített vele. Katit irritálta új kolléganője, a szép és kedves Adrienn. Adrienn fiatalabb volt nála néhány évvel, karcsú, okos. Az a típusú ember, aki nem gyönyörű, de van kisugárzása, akinek jó a közelében lenni. Kati viszont éppen túl volt a váláson, negyven felett kellett volna újraépítenie az életét, de ahhoz túlságosan keserű és lusta volt, hogy nekiálljon alkotni a romokon. Gyűlölte az egész világot. Egy nap Adrienn hosszabb ideig volt bent főnökük, Zoltán irodájában, s Katinak ez szemet szúrt. Napokig figyelte Adriennt és Zoltánt, mert bizonyítékot akart, hogy a kedves új kolléganő a főnök szeretője lett. Semmit nem talált, de mikor Zoltán számon kérte egy el nem végzett munka miatt, Kati bosszút forralt: kitalált történetekkel hamar telekürtölte a céget Adriennről és Zoltánról. A pletykára éhes kollektívának úgy kellettek a sztorik, mint egy falat kenyér. Kezdtek egyre ferdébb szemmel nézni Adriennre, összesúgtak a háta mögött, elhallgattak, ha belépett valahova. Hamarosan megtudta, mit is terjesztenek róla. Kati közben rájött, mit is tett dühében, s lelkiismeret-furdalástól sújtva elmondta Adriennek, hogy ő áll a háttérben. Kati hamarosan kilépett a cégtől szégyenében, azóta egyéni vállalkozó. Még mindig egyedül él, de mint mondja, még mindig szégyelli, de már nem sajnálja magát annyira, mint néhány éve.
7. Restség
Jani az a típusú ember, aki mindig a sült galambot várja. Valamennyi munkahelye eddig „úgy lett”, hogy valaki szólt, beajánlotta, a nővére megírta az önéletrajzát, neki „csak” meg kellett jelennie, s ha nem volt túl megerőltető a feladat, le is húzott néhány hónapot adott helyen. Volt kocsikísérő, mindenes, csupa olyan munkát vállalt, ahol lehet üldögélni és beszélgetni. Órákra ott felejtette magát egy kézbesítendő levéllel egy másik osztályon, hiába keresték a munkatársai, csak csacsogott, csevegett, támaszkodott egy ajtófélfánál. Rendes ember, nem árt a légynek sem, de a munkavégzési hatékonysága hagy némi kívánnivalót maga után. Jani megint munkanélküli, ül és várja az álomállást, hátha valaki bekopog majd vele.
(Nyitó fotó forrása: deviantart.com)
