A fogyasztói társadalom, a világ egy idő után kiöli belőlünk a vágyat, hogy bárminek is örülni tudjunk. Mindenhonnan szólnak a „Légy boldog! Megérdemled!” stb. szólamok, közben pedig azt vesszük észre - ha észrevesszük -, hogy csak ámítanak. Ebben az elanyagiasodott világban hajtjuk a javakat, mindenből többet, jobbat és nagyobbat szeretnénk, azt hisszük, ez hozza el a felhőtlen mindennapokat, közben elfelejtjük azt, ami valóban boldoggá tehet minket.

Mark Osborne, a Kung-fu pandáról ismert rendező azonban komoly társadalomkritikát megfogalmazó hat perces kisfilmjét, a „More-t” Oscarra is jelölték. A történet egy kedvetlen feltalálóról szól, aki éli szürke mindennapjait, bemegy a gyárba, ahol főnöke ordibál vele, robotol, majd hazamegy. Eközben mindenhol – plakátokon, a boltban, a busz oldalán - hirdetik: „Be happy”.

A feltalálóban a gyermekkor örömteli és felszabadult emlékei tartják a lelket, valamint az, hogy létrehozzon egy szerkezetet, ami segít ezt az érzést feleleveníteni. Terve megvalósul, sikeressé válik, ám egyszer csak azon kapja magát, hogy kialudt belőle a lélek lángja, és már nagyon távolinak tűnik az a kisgyerek, aki valaha volt

Ne várjuk meg ezt a rádöbbenést!