Ki került már olyan helyzetbe, hogy nem tudja megítélni, tegezze vagy magázza a másik felet? Szerintem mindenki. Én egyébként viszonylag lazán kezelem, újságíróként számos helyzetben volt részem ilyen szempontból is, ezért nem szoktam zavarba jönni, ha ilyesmiről van szó. Azonban teljesen más, ha közelállókról, "kapott" családtagokról kell eldöntenem, hogy tegezzem vagy magázzam-e őket.
Ez általában kicsit meg is akaszt a kommunikációban, nem tudok olyan felszabadultan beszélgetni, mert nem egyértelmű a helyzet. Gondolom, senki számára nem ismeretlen az a szituáció, hogy szerelembe esik valakivel, az illető pedig bemutatja a szüleinek, akik közül például az édesanya felajánlja a tegeződést, de az édesapa nem. A 16. századig egyébként általános volt a tegezés. Később azonban a társadalmi változások megkövetelték, hogy a rangkülönbségek a kommunikációban is nyomatékosabban megjelenjenek, így alakultak ki a magázás formái - olvasható a Nyelvisztán blogon.
Van egy kis zavar ezzel kapcsolatban a fejemben, ezért felfrissítettem az emlékeimet:
- Azonos neműek között mindig az idősebb kezdeményezheti a tegeződést
- Férfi-nő kapcsolatban csak és kizárólag a nő ajánlhatja fel
- Egyoldalú tegeződés csak felnőtt-gyerek, tanár-diák kapcsolatban elfogadható, illetve megtiszteltetés, ha egy magas beosztású személy, vagy tudós, illetve egy idős ember teszi ezt.
- A fiatalok általában tegezik egymást, kivéve, ha hivatalos ügyben találkoznak
- A felajánlott tegezést sértés nem elfogadni.
És a tegeződéshez nem kell pertut inni:).