Aludni kell. Van, aki az átlagnál kevesebbel is beéri, de akadnak olyanok is, akik bármit megtennének azért, hogy egyhuzamban nyolc órát alhassanak. A mai, túlpörgött világban meg különösen fontos az éjszakai pihenés, amikor az egész napos, eszelős információáradatnak pár órára nemet mondunk. 

Hajtod magad, ezerrel. Hajnalban kelsz, keveset alszol, kávézol és pár falatot eszel, aztán kelted a gyereked, rohanás, majd kényszeredett várakozás a forgalmi dugókban, idegesen keresgélsz a telefonodon valami értelmes, de rövid olvasnivalót.

Aztán dolgozol, gyűröd az agysejtjeidet valami szellemi munkával. Netán kőkeményen fizikai munkából tartod el magad, sok túlóra, hogy több pénz legyen a családi kasszában, vagy azért, mert egyedül neveled a gyerekedet és nem szeretnél mindig nemet mondani neki, ha vágyik valamire.

A háztartási munkák este vagy késő délután várnak rád, a saját testi és lelki feltöltődéseddel még nem is törődtél. És nincs időd, vagy csak nagyon kevés marad aludni. Megy ez így, akár évekig is, évtizedekig, de aztán végképp kimerülsz, és úgy érzed, nem bírod, nem mehet ilyen tempóban az élet tovább. Aludnod kell és pihenni, megnyugodni, valóban hazatérni, amikor otthon nem az elvárások folytatódnak, amikor van vége és eleje egy napnak.

Amikor nagyon fiatal vagy, még könnyen veszed a nemalvást. A hajnalig tartó tanulást vagy éppen szórakozást. De mindig vannak újabb, feltöltődést jelentő hétvégék, szünnapok, amikor lehet aludni, amikor nem kell sehová sem menni.

Család és gyerekek mellett már más a felállás, főleg ha még az idősödő nagyszülők is segítségre szorulnak. A nap továbbra is csak huszonnégy órából áll és hiába szeretnél mindent - munkát, gyereknevelést, takarítást, főzést, idősgondozást – belezsúfolni, sokszor nem sikerül. Persze vannak kivételek. Ismerek olyan nőket, akik hosszú éveken keresztül képesek átlagosan négy óra alvással élni. Én képtelen vagyok erre. Nem bírom sokáig alvás nélkül, mert szükségem van az éjszakai pihenésre. Nem csak azért, mert már számtalan orvosi kutatás bebizonyította, hogy a testnek és a léleknek is kell a pihentető alvás, hanem azért, mert fontos megálljt, csendet parancsolnom magamnak. Ez az éjszakai alvás lehet hogy hét órát jelent, de az is lehet, hogy nyolcat, kilencet. Mindenkinek más az alvásigénye, de egy biztos, nem szabad, nem lehet játszani e téren magunkkal és az egészségünkkel. A hosszú időn keresztül agyonhajszolt szervezet visszafordíthatatlan károkat szenvedhet. És akkor ki lesz a családi motor, ha lelkileg, egészségileg és mentálisan is a végkimerüléshez közeli állapotba jutunk?  

(Az írás 2017. február 28-án jelent meg.)