Mióta elindítottuk a honlapot, időről időre megkérdezik tőlünk/tőlem, mi is számunkra/számomra az igenélet. Egyrészt mindenféleképpen az, hogy az életnek van egy pozitív oldala, vannak olyan gyöngyszemei, akikre vagy amelyekre mindenféleképpen érdemes felhívni a figyelmet. Másrészt ez bennem mindig formálódik egy kicsit. Sokáig azt gondoltam, hogy egyszer majd elérem az életemben a teljes kiegyensúlyozottság állapotát, amikor nem lesznek mélypontjaim, nem fogok félni, nem fogok szorongani, aggódni, és általános jókedv jellemzi majd a mindennapjaimat.

Azonban egyre inkább rádöbbenek, hogy nem biztos, hogy ez az igenélet, általában az élet. Sokkal inkább az, hogy a sorsunkat úgy fogadjuk el, ahogy van, a nehézségekkel, buktatókkal együtt. Tudjuk, hogy lesznek mélypontok, de azt is tudjuk, hogy ki fogunk mászni belőlük és újra jól leszünk. Tudjuk, hogy lesznek problémák, de azt is tudjuk, hogy meg fogjuk oldani őket. És legfőképpen tudjuk azt, hogy ezek mind minket szolgálnak, a fejlődésünket szorgalmazzák.

Ahogy végigtekintek az ismerőseimen, szinte senkiről nem tudnám azt mondani, hogy egy rózsaszín habosfelhőn repked nap mint nap, reggeltől estig. Mindenkinek van gondja, csak van, aki ezt nem tragédiaként fogja fel. Azt hiszem ez az igenélet. Persze nálam ez még csak gondolatban van meg, az érzés, az elfogadás még nincs bennem.

Hozzám hasonlóan vélekedik egy angol asztrofizikus, Jeff Foster is, aki nagyon súlyos depresszióban szenvedett, mára azonban jól van. A legmélyebb elfogadás című könyvében a következőket írja: „Amint láttuk, az élet magában foglal mindent – nem csupán a jó, a pozitív vagy a vidám dolgokat –, éppúgy, ahogy az óceán is magában foglal minden lehetséges hullámot. Ahhoz tehát, hogy valóban elevenek és éberek lehessünk, meg kell nyílnunk minden előtt. Minden előtt. Igen, az élet öröm, üdv és boldogság, ám fájdalom, szomorúság, félelem, harag, zavarodottság és tehetetlenség is. Felébredni azt jelenti, hogy elismered: nem tudod megvédeni magad az élet óceánjának egyetlen hullámától sem. Elismered: az, aki valójában vagy, olyan mérhetetlenül hatalmas, feltétel nélküli és szabad, hogy nem tehet mást, mint hogy magába enged mindent.”