A szőke nők mind ostobák! – tartja az egyik legelterjedtebb sztereotípia.

Valóban így lenne? Véleményem szerint ez a felszínes általánosítás napjainkban megdőlni látszik.

Rengeteg kutatási eredményt olvashatunk arról, hogy a szép emberek sikeresebbek, hogy a szőke nők erőteljesebben megmozgatják a férfiak erotikus fantáziáit, de arról egyet sem, hogy a szőke nők butábbak lennének barna, vörös vagy fekete társaiknál.

Bevallom nyíltan, hogy anno én is beálltam a bégető sorba, mert azt vallottam - egyébként szőke nőként - hogy nem véletlenül születtek a szőke nős viccek százai.

A hatvanas évektől kezdődően, mikor Marilyn Monroe a Playboy címlapjára került, elindult az előítéletekből gyúródott lavina.

A szőke szexistennő - akaratán kívül ugyan - csakis a szexuális vonzerejét kiemelő filmszerepekhez jutott, így automatikusan hozzákapcsolódott szőkeségéhez a csábító, vadító, buta lányka imidzs.

A közvélemény szerint a szőke szín a bujasággal egyenértékű, a bujaság a könnyen kaphatósággal, a könnyen kaphatóság pedig az alacsony intelligenciahányadossal.

De most ünnepélyesen bejelentem: én kiálltam a bégető sorból!

Az utóbbi időben annyi ostoba, élhetetlen, elvtelen, unalmas, „színes” hajú nővel találkoztam, hogy megkövetem magam, amiért hallgatólagosan ugyan, de bőszen bólogattam az előítéletesek táborának. Ahogy találkoztam kedves, szeretetreméltó vörösökkel, feketékkel, s találkoztam ostoba és okos, kedves és alávaló szőkékkel is.

Sosem késő beismerni a hibáinkat, mert az igazság sokkal fontosabb, mint a feltételezések.