A legújabb OECD jelentés szerint az Egyesült Államok, Mexikó és Új-Zéland után Magyarországon a legmagasabb a felnőttkori elhízás aránya. Az eredmény nyilvánvalóan a politika felelőssége is, de nem kell megvárnunk, míg ránk tukmálják az egészséget.

Sok túlsúlyos embertől hallom, hogy „én megtanultam így elfogadni magam”, a „kövér emberek vidámabbak, boldogabbak”, de ezt nem tudom elhinni. Hiszen az elhízás leginkább nem esztétikai, sokkal inkább egészségügyi kérdés. Rajtam most körülbelül öt kiló felesleg van, de már így is érzem az „áldásos” hatásait. Míg tavaly nagyon büszke voltam a fittségemre, addig az utóbbi félévben kissé elhanyagoltam a sportot. Most döbbentem rá, hogy ennek köszönhetően nincs energiám, lassultam le és jött fel rám a felesleg.

Eldöntöttem, az evezés mellett, futással fogom újraépíteni magam. Tegnap fel is kerekedtem és elmentem a Margitszigetre. Az eredmény lesújtó: míg korábban nevetve lefutottam öt kilométert, addig tegnap csak az első másfél kilométer sikerült egyben, aztán felváltva kocogtam és sétáltam, de nagyon nehéznek és lassúnak éreztem magam. Rádöbbentem, az állóképességemet a béka segge alatt húsz méterrel kell keresni. És tudom, nem nagy felfedezés, de rájöttem, a mozgás hiánya miatt vagyok annyira fáradt állandóan, ezért érzem magam úgy munka után, mint akit agyonvertek és ezért dőlök el este tízkor, mint egy krumpliszsák.

Tegnap megfogadtam, többet nem állok le, nem hagyom abba a sportot hónapokra, mert a tunyaságnak rendkívül káros következményei vannak.