Ha a bölcsődét nem számítjuk, a legtöbb gyermek először az óvodába kerülve válik el hosszabb időre a szüleitől. Alkalmazkodni kényszerül, viselkedni, új szokásokat és normákat kell elsajátítania. A rengeteg változástól nem csak a gyermek, de a szülő is szorong. A leggyakrabban felmerülő kérdésekre Sinkovicsné Király Angéla óvodapedagógus válaszolt.

1. Mennyivel „felvilágosultabb” manapság egy gyerek, mint néhány évtizede? (kommunikáció, világlátás, érdeklődés)

Sinkovicsné Király Angéla: A mai gyerekek könnyebben hozzáférnek információkhoz, és mondhatjuk, hogy jól informáltak.  A tévé egy háttérzaj, és sajnos nem feltétlenül azok az információk jutnak el a gyermekekhez, melyeknek el kell jutni hozzájuk. Nagyon nyitottak minden iránt. Az óvodás egyébként is fogékony, érdeklődő, ragad rá minden! Ez az a kor, amikor a legtöbbet tehetünk értük, és szerintem nagyon sokat árthatunk is, pl. a nem megfelelő információzuhataggal.

A gyereket bármivel le lehet kötni

2. Mivel játszanak a mai óvodások? Mivel lehet őket lekötni? Működnek még a klasszikus játékok, mint baba, autó, társasjáték?

Sinkovicsné Király Angéla: Sok mindentől függ, mivel játszanak a mai gyerekek. Elsősorban a családtól, mennyire hagyományos a család: milyenek a felnőtt minták, vannak-e testvérek, a szülők mennyire kedvelik a hagyományos játékokat, vagy mennyire haladnak a korral, mennyire sodródnak bele a divat áradatába stb. A felnőtt minta alapján történő szerepjátékok nagyon kedveltek, különösen, ha van otthoni minta, és vannak a szerepjátékhoz kellékek. Szívesen játszanak a gyerekek állatfigurákkal, pl. pónikkal családjátékot. A fiúk kedvencei a dinók, és hosszasan képesek velük játszani, építeni a dinóvilágot. Szeretnek építeni, konstruktív játékot játszani. Kedveltek a legok, a különböző társasjátékok, babák. De mindehhez kell a felnőtt. Az együttjátszás és az, hogy óvodapedagógusként ragaszkodnunk kell a hagyományos játékokhoz. Fel kell fedeztetnünk az együttjátszás örömét. Nagyon kedveltek a kreatív játékok, szeretnek a gyerekek alkotni. Ha eléjük teszünk egy dobozt, pillanatok alatt kitalálják, mi legyen belőle: autó, ház, babágy stb. Vágjuk, ragasztjuk, festik, és máris előttünk a „csoda”, a papírdoboz átváltozik. Játszottunk, az ő ötletük volt, alkottunk, fejlődtek. A gyerekeket bármivel le lehet kötni, akár különböző színű, formájú gombokkal, vagy magokkal, gesztenyével, egy nagyítóval stb. Pillanatok alatt minden játékká válhat, de a felnőtt mintája, segítsége kell. És az első lépcső az anyuka, akivel - jó esetben - az első három évét tölti a kisgyerek. Szerintem nem kell a divattal haladni, gondolok a transformerekre vagy a kukabúvárokra, a vámpír babákra stb. Sok szülő veszi a drága figurákat csak azért, mert a reklámok ezt sugallják, a kisgyerek látja a tévében vagy a társainál, és nem tud a gyermekének ellentmondani. Megdöbbentő, hogy mennyi pénzt adnak ki ezekre a játékokra, de a gyerekek nem tudnak velük mit kezdeni. Hamar a sarokba kerülnek, és jön az újabb őrület. Ezek mellett szólnom kell a számítógépről, az okostelefonról, a tabletről és egyéb kütyükről, amiket a gyerekek profin használnak. A gyerekek mindennapi életében ott vannak ezek a gépek.

Csak figyelmet szeretne a gyerek

3. Több a nevelési probléma? Hiperaktivitás, figyelemzavar, beilleszkedési gondok?

Sinkovicsné Király Angéla: Egyértelműen mondható, hogy több a nevelési probléma, a figyelemzavar, a hiperaktivitás. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy óvodás kisgyermekre ritkán mondjuk, hogy hiperaktív, mert az ő egyik fő jellemzőjük a mozgékonyság, ők még rövid ideig képesek figyelni, és a téri tájékozódásuk sem elég fejlett még. A hiperaktivitás egy összetett jelenség, amely több tünetben nyilvánul meg egyszerre. Megerősödtek a személyiségzavarok, az agresszivitás, a különböző beilleszkedési problémák. A gyermek érzelmi fejlődését nagymértékben meghatározza, hogyan várták, hogyan készültek fel a fogadására, milyen volt az édesanya érzelmi állapota a terhessége idején, milyenek voltak a születés körülményei, mit fogyasztott az állapotossága idején, hogyan zajlott le a szülés stb. Az első időben az anya-gyerek kapcsolat a meghatározó, és jelentős mértékben befolyásolja a gyermek szocializációját, későbbi viselkedését. Emellett fontos az is, hogy a mai gyermekek idegrendszerét rengeteg inger éri, állandó zaj van körülöttük, az elektromos gépek sokasága, ami negatívan befolyásolhatja viselkedésüket. Emellett úgy gondolom, hogy a különböző ételekben az adalékok valamilyen módon hatnak a gyermekekre, akár oly módon is, hogy viselkedésüket befolyásolják. Pl. megdöbbentő, hogy gyermekkel - kort nem mondok, mert iskolás gyermeknek sem való szerintem - kólát itatnak a szülők. Nem kell magyarázni a nem kívánt hatásait: túlmozgékony lesz a gyerek, nem tud aludni, és ez generálja a többi problémát. És ez csak egy. A csipszek, kekszek, különböző színezékek, a gumicukorkák - mind gondot okozhatnak. A szülők egyre felindultabbak, egyre ingerlékenyebbek, és ez a gyermekek számra olyan negatív minta, amely beépülhet a viselkedésükbe. Ha az autóval nem tud haladni, káromkodik a szülő, kikiabál, mutogat stb. Nem beszélik meg a problémákat, azonnal felindultak, hangosan veszekednek. De a figyelemzavar köszönhető pl. a reklámoknak is. Állandó a pörgés, a film vagy mese közben is reklám megy, ez folyamatos figyelemelterelés, mind odáig juttatja a gyermeket, hogy képtelenné válik a koncentrációra. A bevásárlóközpontok sok és hangos ingeráradata is negatívan hat a gyermekek idegrendszerére. Ugyanakkor sok a bizonytalanság a szülőben, hogyan nevelje a gyermekét, hogy érvényesülni tudjon majd a világban, ne nyomhassák el. De a magas elvárások azt eredményezik, hogy már óvodás korban mindenféle különórákra hordják őket. Sok esetben többre is. Nem elég, hogy egész nap alkalmazkodik a gyerek az óvodában, még egy újabb csoportba is be kell illeszkednie: korcsolya, síelés, angol, német, zene, balett, judo stb. Aztán este hazarohanás, vacsora, fürdés, fekvés - és nem játszott otthon, nem bújtak össze anyával, nem autóztak apával, nem beszélgettek, nem volt idő meghitt együttlétre. És elcsodálkoznak, hogy nem akar elaludni, mindenfélét kitalál, hogy figyeljenek rá, foglalkozzanak vele. Sajnos, sokszor nem vesszük észre, amikor helyesen, elvárt módon viselkednek, mert az természetes, de azonnal észreveszünk minden nem kívánt viselkedési módot. És a gyermek hamar megtanulja: ha azt akarja, hogy vegyék már észre, figyeljenek rá, kiabálni kell, ruhát rángatni, toporzékolni, bohóckodni, verekedni, káromkodni. Tehát mi, felnőttek is alakítjuk az ő viselkedésüket, a figyelmünkkel sokszor pont azt váltjuk ki tudattalanul, amit nem szeretnénk.

A szülők is szoronganak

4. Összefoglalva: milyenek a mai szülők?

Sinkovicsné Király Angéla: Először is azt kell tudatosítani magunkban, hogy a szülő, amikor közösségbe viszi a gyermekét, tele van szorongással: meg tud-e felelni a gyermeke az elvárásoknak; jól nevelte-e addig; ha nem tud valamit a gyermeke, mit fognak szólni az óvónők; hogy fog leválni róla a kicsi; hogy fog ő leválni a gyermekről; milyenek lesznek az óvónők, a  gyerekek, a szülőtársak stb. Ha sérült a gyermek, akkor még azért is szorong, mit szólnak a többiek; hogy fognak az ő gyermekére nézni, nem fogják-e csúfolni? Ő az életében legfontosabb embert adja át egy idegennek, akiben meg kell bíznia, akivel a gyermeke talán több időt tölt, mint vele, és ezek az érzések sok mindent befolyásolnak. Egy óvónőnek nagyon fogékonynak, nyitottnak kell lenni ezekre a jelekre, tudnia kell, mi játszódik le az anyákban. Ha a szülők megérzik a valódi figyelmet, az adott gyermeknek szóló törődést, gondoskodást, érzik a szakértelmet, látják a befektetett energiát, eredményeket, és tudják, hogy a gyermek szeretetteljes, elfogadó környezetben van, akkor érzékeljük a részükről a megnyugvást, érzékeljük, hogy örömmel hozzák a gyermekeket az óvodába, nyugodtan mennek dolgozni. Azt mindkét félnek, szülőnek és az óvodapedagógusnak is meg kell értenie, hogy együttműködve kell nevelnünk és nem egymás ellen. Az a gond, hogy sokszor egymásra mutogatunk, ami nem visz előre. Néha nehezíti a közös megbeszélést, hogy a szülők - legyen az vélt vagy valódi sérelem - hamar fordulnak a fenntartóhoz vagy az ombudsmanhoz. Tudják a jogaikat, tudják, hova kell írni, és az eset megtörténte után rögtön telefonálnak, írnak. Sok az indulat az emberekben általában, és ez az óvodában is megjelenik. Tehát, nagyon vegyes a tapasztalat.

Sokszor irreálisak az elvárások

5. Milyen elvárásokkal fordulnak a szülők az óvoda felé?

Sinkovicsné Király Angéla: A szülők elsődleges elvárása, hogy a gyermek érezze jól magát az óvodában, szeressék, elfogadják őt, legyen tisztességesen ellátva, legyen tiszta, ne legyen éhes, igyon leget, ne pisiljen be, szoktassuk le a rossz szokásokról, oldjuk meg azokat a nevelési problémákat, amelyeket ő esetleg az első három évben kialakított, készítsük fel az iskolára, kapjon meg mindent, amire szüksége van. Sokszor irreális elvárások is vannak, nyelvoktatás vagy egyéb külső tanfolyamok. Ezt a mi óvodánkban maximálisan ellenezzük, és szerencsére a szülők elfogadták. Ezt is kordában lehet tartani, és ha jól tesszük a dolgunkat, megmutatjuk a „polihisztor” énünket, mert egy óvodapedagógusnak annak kell lenni, akkor befolyásolható ez a fajta elvárásuk, és mindjárt látják, hogy nincs ezekre a különórákra szükségük a kicsiknek, „csak” a szabad játékra, és benne mindenféle, óvónéni által szervezett tevékenységre.

Példának kell lenni!

6. Mennyire tudnak még az óvónők „nevelni”, a gyerekmegőrzés mellett?

Sinkovicsné Király Angéla: Maximálisan lehet! A kisgyermek számára az óvónéni fontos ember. Ő az, aki a biztonságot jelenti számára, amíg az édesanyja, édesapja dolgozik. Ezért nekünk példának kell lenni! Hiszem, hogy az az óvodapedagógus, aki elhivatott, széles látókörű, szakmailag magas szinten áll, állandóan fejlődik, tájékozódik, vidám, kiegyensúlyozott, és nem azon mereng, hogy mennyi a munkája, mekkora terhei vannak, képes maximálisan hatni a gyermekekre! A példa erejével lehet a legjobban nevelni. Ragaszkodnunk kell ahhoz, ami talán ma már elavultnak tűnhet: felelősségérzet, udvariasság, tisztesség, igazságosság... Nekünk van egy illemszabály gyűjteményünk, amelyben egyszerűen megfogalmaztuk, hogy illik viselkedni egy-egy élethelyzetben - kulturált étkezés szabályai, megérkezés, távozás, köszönés… Egy szülő azt mondta, hogy ilyen egyszerűen, tömören, de ennyire jól megfogalmazva még nem olvasta ezeket a szabályokat.

V. Szabó Kriszta