A múlt héten Szilvi írt az ŐRÜLT ZSENIKRŐL, a depresszióban és egyéb kedélybetegségekben szenvedő, érzékeny lelkületű művészekről. Azonban nem kell a Parnasszusra felhágnunk ahhoz, hogy lelkibeteg emberekkel találkozzunk. Szinte minden családban (mégha csak a tágabb rokonságban is) jelen van a depresszió. A depressziós beteg kezelése sem egyszerű, de azzal jóval kevesebbet foglalkozik mind az orvostudomány, mind a közbeszéd, hogy bizony egy kedélybeteg emberrel együtt élni sem leányálom. Embert próbáló feladat egy ingadozó hangulatú, bezárkózó családtagot elviselni, ha tetszik, ha nem.

A relrules.com oldal szerkesztői összegyűjtöttek öt fontos momentumot, hogyan is viselkedjünk egy depressziós partnerrel.

1. El kell felejteni az „on-off” gombot!

A depresszióban, főleg a mániás depresszióban szenvedő emberek kedélyállapota meglehetősen hullámzó. Nincs rajtuk "on" és "off" gomb. Attól, mert egyik reggel virágos jókedvvel ébred a beteg, közel sem biztos, hogy a következő néhány órában is jól lesz, az meg főleg nem vehető készpénznek, hogy attól a perctől kezdve huzamosabb ideig kielégítő lesz az állapota. A depressziós beteg – bármennyire is nehéz is -, hihetetlen türelmet és empátiát igényel. Még akkor is, ha a beteg morózus, bezárkózó viselkedését „elszenvedő” fél úgy is érzi, hogy párja érdektelensége és érzéketlensége hálátlanság. A depressziós beteg nincs tudatában „pokróc” hozzáállásának, s a legrosszabb, amit tehetünk, ha még mi is sértődötten reagálunk a figyelmetlenségére és egykedvűségére. Bármennyire is rosszulesik nekünk párunk hozzánk állása, nyeljük le a békát. A kezelések és az idő mindig segítenek.

2. Extra mennyiségű türelem kell!

Amikor azt halljuk, hogy valakinek szenteket megszégyenítő, nagyvonalú türelme van, mindig arra gondolunk, hogy ez bizony nagyon-nagyon kevesek sajátja, s annak ellenére érdemelnek meg minden tiszteletet, hogy mi nem lennénk képesek utánuk csinálni. Azonban ha egy depressziós családtaggal, férjjel-feleséggel élünk együtt, bizony nekünk is gyakorolnunk kell ezt az angyali magatartást. Bíznunk, hinnünk kell a magunk kifogyhatatlan energiájában, mert ha mi nem hiszünk magunkban, hogy várhatjuk el beteg társunktól, hogy bízzon a segítő erőnkben?! Lehet, hogy naponta százszor kell tanúbizonyságát adnunk végtelen és feltétel nélküli szeretetünknek, ami akkor a legnehezebb, ha a másik durva, flegma, nyers viselkedésével újra és újra megpróbál eltaszítani magától. Ám minden megpróbáltatásért kárpótol, ha azt látjuk, hogy szerelmünk/szerettünk gyógyul, ha egyre többször mosolyog ránk és egyre hosszabb ideig jó a kedélyállapota.

3. Fel kell készülni a szélsőségekre!

Előfordulhat, hogy a depressziós beteg folyamatosan eltol magától bennünket, s csak azt akarja, hogy békén hagyjuk, de az is megeshet, hogy egyetlen percre sem hagyhatjuk magára. Meg kell találnunk az egyensúlyt. A párunknak, szerettünknek mindig éreznie kell, hogy mellette állunk és segítünk, de nem szabad hagynunk, hogy érzelmi zsarolás áldozatai legyünk csak azért, mert az illető depressziós. Figyeljünk az apró jelekre, s ha úgy ítéljük meg, hogy indokolatlan a követelőzése, finoman hárítsuk el a nyomást. Nagyon nehéz egy lelkibeteg embernek nemet mondani, amikor mindig attól rettegünk, nehogy kárt tegyen magában, vagy nehogy még mélyebbre toljuk a viselkedésünkkel. De nekünk úgy kell viselkednünk, mint egy pszichoterapeutának. Jelen lenni, meghallgatni, figyelni rá, de nem engedni a lelki zsarolásnak és nem válni feltétel nélkül cselekvő rabszolgává.

4. Teret kell engedni a saját kiborulásunknak is!

Emberek vagyunk, nem robotok. Mindannyian elfáradunk, kiborulunk néha. Még akkor is, ha egy olyan beteg emberrel élünk együtt, aki sokkal jobban „odavan”, mint mi, akinek szüksége van ránk. Ahogy fentebb is írtuk, nagyon-nagyon nehéz feladat, igazi türelemjáték egy depressziós partner közelében lenni egész nap, így nagyon is életszerű, ha kiürül a szeretetzsákunk, elfogynak a kedvesség-tartalékaink, s néha bennünk is felrobban az érzelmi bomba. Nagyon fontos, hogy ilyenkor ne érezzünk bűntudatot, hálátlanságot, ne ostorozzuk magunkat bűnös gondolatokkal. Engedjünk az érzelmeinknek, tomboljuk-sírjuk ki magunkat úgy, hogy a párunk, családtagunk ne lásson. Ha ki tudjuk engedni a fáradt gőzt, képesek vagyunk újra feltöltődni, azzal sokat segítünk a depressziós családtag gyógyulásában is.

5. A jövőbe kell tekinteni!

Mind nekünk, mind a partnerünknek a jövőre kell összpontosítanunk. Nekünk, egészségeseknek kell segítenünk szerettünket abban, hogy el tudja képzelni, lesz jobb, könnyebb időszak is. Vázoljunk fel pozitív jövőképeket, tervezgessük a közös életünket, ezáltal nem csak a betegnek adunk reményt – még ha most úgy is tűnik, hogy nem érdekli -, de a magunk napjait is megkönnyítjük, ha folyamatosan a szépre, jóra koncentrálunk. A depresszió betegség, de gyógyítható. A pszichiátriai kezelés, a gyógyszerek mellett a mi pozitív hozzáállásunk is csodákra lehet képes.

Egy depressziós beteg családtagjaként nagyon-nagyon fontos, hogy mi soha ne adjuk fel a reményt! Mert ha hiszünk abban, hogy előbb-utóbb elmúlik a rémálom, akkor elmúlik a rémálom. Nem egy nap, nem két nap, lehet, hogy évek kemény munkája által, de az alagút végén mindig ott a fény.

(Inspiráció: tapasztalat és relrules.com)