A múlt héten a fel nem ismert és emiatt nem megfelelően kezelt ISKOLAI ZAKLATÁS jelenségéről írtam. A mai téma kapcsolódik ehhez: a gyerekek közt általánosan elszaporodott agresszió jelenségét szeretném boncolgatni.
Alig találkozom az iskolában, iskolás gyerekek között olyan interakcióval és megnyilvánulással, amelynek nincs indulati töltete. Be-, le- és odaszól vagy -üvölt, negatívan, avagy menőnek minősít, leír, sérelmez, felháborodik, kiakad. Csúfol. Anyajegyért, beengedett gólért, lassú vagy gyors beszédért, szerető szülőért, piros cipőért, száz éve elkövetett hibáért - bármiért. Méltatlan helyzetbe hoz. Felülről meglesi a wécén. Lerántja a nadrágját az udvar közepén. Ellöki. A "hülye, fasz, bazmeg, buzi, köcsög, buzi-köcsög" stb. kötőszavak. Anélkül, hogy tudnák egyikről-másikról, mit jelent. Így csinálják a nagyok, a kicsik pedig hamar rátanulnak, hogy ez a menő, a szokás. Rosszulesik ugyan nekik, amikor velük csinálják, de hamar magukévá teszik ezt a mentalitást, és ők maguk is elkezdenek így viselkedni. A normális, a nyugodt, a valódi érték az ciki és érthetetlen. Egyre távolabb kerülnek a normálistól. És minden ebbe az irányba hajtja őket.
Egész gépezet épül arra, hogyan tegye függővé a gyereket minél kisebb kortól: mesék(?)től, életidegen formáktól, ízektől, eltúlzott ingerektől, hogy megkaparintsa őt magát mindörökre, s amíg lehet, a szülő pénztárcáját. A manipulatív és közízlést tematizáló reklámok rájuk ugranak két mese közt a tévéből, amely jelenség önmagában is emberellenes bűntény, és amelyet betiltanék, ha hatalmamban állna, a kólával és társaival együtt. A 12-es karikákat viselő förmedvényekről nem is beszélve: ezek már tele vannak agresszív tartalommal. Közvetlen összefüggést mutattak ki különféle vizsgálatok az erőszakos médiatartalmak és a gyerekek agresszív magatartása között. Ami nem direkt módon tartalmaz agresszív tartalmat, az is villódzik, ugrál, kapkodja a képeket. Zavart kelt a lélekben. (Már attól emelkedik az indulati szintem, hogy ilyen témakörben írok.)
És hogyan hatnak a gyereknek rágógumiként odavetett számítógépes játékok? Ezeknek csak elenyésző kisebbsége olyan, amiben a gyerekek rejtélyeket oldhatnak meg vagy valamit alkothatnak. A játékok többsége a gyerek gyors, agresszív, erőszakos reakcióját igényli egy elképzelt veszélyhelyzetben. Egyfajta társas érintkezés létezik bennük: ölj vagy téged ölnek meg. A reagálás reflexből történik, mintegy félelemtől vezérelve. Ezek az agy reaktív funkcióját erősítik, a gyorsaságot és az előbb felsorolt reakciókat jutalmazzák. A problémamegoldó készséget pedig kifejezetten gyengítik. Sztereotípiákat jelenítenek meg, ami diszkriminatív világlátáshoz vezethet.
Nem szolgáltathatjuk ki a gyerekeinket azoknak a hatalmaknak, eszközöknek, gazdasági érdekektől vezérelt piaci szereplőknek, akik agresszióra sarkalló termékeikkel környékezik meg őket, és minden lehetséges módon próbálnak beszivárogni az életükbe.
A kimerülésig dolgoz(tat)ott szülő. Aki még a gyerekkel töltött idő alatt is a telefonját nyomkodja. Elektronikus küldeményekre reagál, vagy épp csak belebambul a kijelzőbe. Aki fáradt figyelni, észrevenni, reagálni. Fáradt korlátokat állítani, de különösen: betartatni azokat. Ha megpróbálja betartatni, nem megy indulatmentesen. Mert egész nap fegyelmezte, visszafogta magát. A gyerek legkisebb hibáján robban. Odaborítja a napi, heti, havi, mindenkori feszültségét. Túlreagál. A gyerek zaklatottá válik, és görgeti tovább ezt a dinamikát. Napról napra ebből a miliőből indul az iskolába reggelenként. Tömegével.
A gyerekek mindenkor a határaikat feszegetik, nekik ez dolguk. A felnőtteknek pedig az, hogy korlátokat állítsanak, s megtartsák gyerekeiket a korlátok között. Ugyanis a korlátnélküliség rendkívül elbizonytalanítja a gyereket. Szükségük van az ésszerű, szeretetteli korlátokra. Nem meríthetjük le annyira magunkat, hogy erre már ne maradjon energiánk.
Azt gondolom, nagyon észnél kell lennünk, milyen termékeket és hatásokat engedünk a gyerekeink közelébe. Nekünk kell megvédeni őket, helyettünk senki nem fogja ezt megtenni.
(Az írás 2016. április 29-én jelent meg.)
