A modern társadalom a felnőtt világ morális értékrendjét is a feje tetejére állította. Úgy éljük életünket, mintha egy nagyvárosban kellene közlekedni, ahol nincsenek közlekedési szabályok, útjelzők és lámpák. Elég azonban elővenni egy népmesét, és azt tapasztaljuk, hogy minden a helyén van; a szűkebb és tágabb világ, és mindebben az ember, harmonikus egységben van – mondta Farkas L. Rozália, az Emese Kis Csillaga Alapítvány kuratóriumi elnöke, aki megálmodott egy népmese múzeumot, melynek tervei elkészültek.
2005-ben nyugdíjba vonultam, akkor született meg bennem a népmese múzeum terve. Úgy láttam, hogy rossz felé halad a világ, ezért segíteni kell az embereket abban, hogy pozitív dolgokat kapjanak. Véleményem szerint, legegyszerűbb a gyerekekkel kezdeni, innen jött a múzeum ötlete. Ugyanakkor a gyerekeknek és a szülőknek is szükségük van egy látványosságra, amely miatt elmennek oda, megnézik, és ezáltal tudják jobban befogadni a meséket, a mesék tanításait, értékrendjét és az oktatást, nevelést segítő tanácsokat. A magyar népmesekincs olyan gazdag, hogy megérdemel egy ilyen központot. A megtervezéséhez még Makovecz Imrét is sikerült megnyerni annak idején. Létrehoztam az Emese Kis Csillaga Alapítványt, ezen keresztül próbáltam támogatókat szerezni. Azonban azt tapasztaltam, hogy rengeteg hasonló szervezet működik. Szerettem volna az intézményre felhívni az emberek figyelmét, ezért elkezdtem népmesével kapcsolatos anyagokat – könyv, társasjáték – készíteni, amíg a múzeum ötletét nem tudom megvalósítani. Egyébként vannak olyan települések, amelyek befogadnák, de nem mertek belevágni. Sokat küzdöttem, de nekem is szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy Magyarországon nagyon nehéz áttörni azt a betonfalat, amit a bürokrácia jelent. Ha 95 százalékkal csökkentenék az ügyintézést, akkor mindenkinek lenne munkája, annyi kreativitás és lehetőség lakozik az emberekben. Amíg nem sikerül létrehozni a múzeumot, addig a gyerekeken, a szülőkön és a pedagógusokon próbálok segíteni, hogy ezáltal fizikailag és lelkileg is egészségesebbé váljanak a társadalom tagjai, így pedig a magyarság is jobb helyzetbe kerüljön. A legfőbb cél a lakosság kulturális szintjének emelése.
Elszürkültek és elkoptak az értékek
Az oktatás és a nevelés nagyon fontos szegmense az életnek. A mai világban már a szülőket sem nevelték, így ők maguk is segítségre szorulnak. Az óvónők sem ismerik az olyan egyszerű játékokat, amelyeket az én korosztályom még játszott, nem is beszélve a hagyományos népi játékokról. Elszürkültek és elkoptak az évek során, kézen-közön elvesztek ezek az értékek. Meggyőződésem, hogy az a sok probléma, amely nehezíti a társadalom életét, kiküszöbölhető lenne a gyerekek megfelelő nevelésével. Gyakran tapasztalható, hogy cinizmus, nihil és unalom uralja a fiatalok világát, mert nincs olyan tartalom az életükben, amely biztos támaszt jelentene számukra. Meg kellene mutatni az embereknek, hogy milyen lehetőségek és értékek léteznek.
Segíthetnek a népmesék
A mai időkben nagyon sok gyerek ingerszegény környezetben nő fel, gyér szókinccsel rendelkezik, ismeretei az őt körülvevő világról csekélyek és esetlegesek, olyan mozaikokból áll a szűk környezet és a tágabb világ, hogy nincsenek benne rendezőelvek, nem áll össze egységes egésszé számára, s ha eléri a felnőttkort, szellemi, lelki, fizikai szinten az élete üres, sekélyes és a vegetáció szintjén mozog. Ezzel egyidejűleg más gyerekek túlságosan sok információt kapnak a tévé, rádió, magazinok vagy az internet közvetítésével, az ő számukra ez a sokféle hatás kusza: hang, szín, információ-gomolyaggá áll össze – a felnőttek számára is -, így nem csoda, ha az egyes ember elveszettnek, kiszolgáltatottnak érzi magát, teljesen elbizonytalanodik, nincsenek mérföldkövek, irányjelzők, etalonok, amelyek segítenének eligazodni a mai világban. A modern társadalom a felnőtt világ morális értékrendjét is a feje tetejére állította. Úgy éljük életünket, mintha egy nagyvárosban kellene közlekedni, ahol nincsenek közlekedési szabályok, útjelzők és lámpák. Elég azonban elővenni egy népmesét, és azt tapasztaljuk, hogy minden a helyén van; a szűkebb és tágabb világ, és mindebben az ember, harmonikus egységben van. Minden logikus, célszerű, és az erkölcsi értékrend szabályai maradéktalanul érvényesülnek. A mese a gyerek számára menedék, felhőtlen öröm, mint ahogyan a játék is az; olyan világ, amelyben el tud igazodni, egyszersmind életre szóló tapasztalatokat szerezhet, irányelveket sajátíthat el. S ami legalább ennyire fontos, a művészet és kultúra világába is betekintést nyerhet általuk. Mindezek egész életére szólóan támaszt, belső tartást, magasabb életminőséget biztosítanak.
A gyerek nem tud eligazodni a valós környezetben
Természetesen a számítógépekre, a modern eszközökre a mai embernek szüksége van, ez aligha vitatható. Ott kezdődik azonban a baj, hogy az eszközök uralják az életünket. Ma már sokan nem is a valóságos, hanem egy virtuális világban élnek és mozognak. Legelőször is meg kell ismertetni a gyerekeket a körülöttük lévő világgal. A természetes környezetet, a gyakorlati élet elemeit. S ha a valós világban már otthon vannak, csak akkor hagyni őket, hogy az internet világát is ugyanúgy megismerjék. A szülők, sajnos, sok hibát elkövetnek. Nem beszélgetnek a gyerekekkel, nem játszanak velük, nem adnak követhető mintát, hogyan éljék az életüket. A kényelmes megoldást választják: a lényeg, hogy valamivel elfoglalja magát a gyerek, és ne kelljen vele foglalkozni, miközben a szülő is a kütyükkel játszik, csetel vagy TV show-t néz. Miután a kicsi nem tud eligazodni a valós környezetében, nincs kapcsolata a gyakorlattal, a világgal, ilyen okok miatt lesz, hogy nem érti a szöveget sem, amit olvas. A szövegek ugyanis ehhez a világhoz kapcsolódnak. A népmesék ebben is segítenek. Ha a meséken keresztül megismerkednek a hagyományos világgal, akkor nem okoz gondot később Petőfi, Arany vagy Móra Ferenc megértése. Ezért készült a népmesék felhasználásával a Világgá megyek társasjátékom, vagy a Mesevarázs könyvem. Egyszerre ismerkedhetnek meg a gyerekek a szókinccsel, fogalmakkal, és ugyanakkor segítséget kapnak a szövegértési problémák kiküszöböléséhez. A népmese múzeum is, széleskörben, ellátná ezeket a feladatokat. Úgy gondolom, a médiából mindezt nem kapják meg, és a legtöbb játék is alkalmatlan arra, hogy készséget fejlesszen, vagy felkészítsen az életre.
Az olvasás népszerűsége is csökken
Sok esetben a gyerekek nem tudnak olvasni sem, nem tanulják meg az iskolában. Az írás-olvasás tanításában is más módszert kellene alkalmazni, hogy eredményesebb legyen. Túlságosan kiüresedett, monoton és mechanikus lett a tanítás. Tapasztaltam, hogy pusztán a megközelítéssel, a módszer megváltoztatásával rendkívül gyors és kiváló eredményt lehet elérni. Korábban már szó volt arról, hogy miért nem olvasnak a gyerekek. Nem értik azt a világot, amelyről a könyv szól, és már nem képzelik el a szöveg mondandóját. Az iskolában ugyanaz a rendszer működik, ami a társadalomban, nem veszik észre, ami körülöttük történik, ez a „vak légy” világ, nekimennek mindennek, nem fogják fel a sorokat, amiket olvasnak.
Sokszor a felnőttek nem is tudják, mit kellene csinálni a gyerekkel
Nemrég részt vettem a Legendárium foglalkozásán. Hoztak magukkal egy mesemondót, aki nem tájszólással beszélt, tehát a gyerekek könnyen megérthették volna, egy darabig ott ültek körülötte, de aztán elkezdtek beszélgetni majd egyre-másra álltak fel. Nem tudtam, hogy mi bajuk van. Majd következett az a programpont, ahol levetítették a Legendárium rajzfilmjét, amely hollywoodi stílusban készült. A kicsik tátott szájjal nézték. Ezek a filmek, még a lehető legjobbak is, elveszik a gyerekektől azt a lehetőséget és képességet, hogy elképzeljék a történetet. A szülők leültetik a gyerekeket a tévé elé, ezért a picik nem fogják megszeretni az olvasást. Sokszor a felnőttek nem is tudják, mit kellene csinálni a gyerekkel, vannak, akikben legalább él a jó szándék, és szeretnének foglalkozni a gyerekükkel, csak nem tudják, mit és hogyan kellene. De vannak olyanok is, akik csak belefásulnak a hétköznapokba, és örülnek, ha "nincs gond a gyerekkel".