Nagyon szeretem az édességet. Aki ismer, tudja, aki nem ismer, az látja. Mivel a böjt időszakát éljük, így lemondtam a finomságokról erre az időszakra. Ezek a lemondások nem állnak távol tőlem, hisz többször, többfajta személyes böjtön vagyok már túl. Az életemben sokszor kértem égi segítséget, amiért cserébe felhagytam a dohányzással, hanyagoltam az alkoholt vagy épp a cukros mámort. Nem várhatunk áldást semmiért, amiért nem áldozunk.

Ezt vallom, és ha nagyon őszinte akarok lenni, ilyenkor kevésbé ingerel édesanyám almás pitéjének finom, fahéjas illata, vagy a nővérem mindenmentes túrótortájának szépsége. Csak néha szenvedek, akkor iszom egy nagy adag vizet, mint az állatok, vagy keresek magamnak egyéb alternatívát, ami boldogsághormont termel, de nem hizlal. Nem, én nem cipőt veszek, de azt is vehetnék.

A sütik, a csokik, cukorkák helyett találtam magamnak napi édességadagot. Imádom az állatokat, figyelni a mindennapjaikat, érdekességeket olvasni róluk, csodálni őket. Napok óta követem webkamerán a magyar gólyák tevékenységét: a megérkezésüket, a fészkük rendezését, a pihenésüket is akár. Megérkezett Báró Őrhalomra, ő egy nyesttel vívja a „harcait”. Gemencben Sára és Tóbiás él, nem tétlenkednek, a fészket renoválják, szabadidejükben a családalapításra koncentrálnak, akár nyolcszor is naponta. Báró érkezett meg elsőként, mert ő nem repült Afrikáig, bár Iránig elment. Gyönyörű és lenyűgöző állatok. A Facebookon és a magyargolya.blogspot.hu-n bárki nyomon követheti őket, itt találtok sok érdekes információt is.

Ha ez mind nem lett volna elég nekem - a kollégám meglepett egy linkkel, amire teljesen rákattantam. Öt kiscica egész napját tudom figyelni. Tudom, egy cica az élete 70%-át átalussza, de még az is szívmelengető, ahogy az öt cukorfalat 10 centiméteren nyomorog egymás hegyén-hátán, a nagy macskavilla pedig kong az ürességtől.

Aki kíváncsi a szépségekre, e LINKEN megtekintheti őket.