Sokan élnek meg mélypontokat, depressziót, a függőség miatt elpazarolt perceket, napokat, éveket. Van, aki benne ragad, de van, aki munícióként használja fel és később valamilyen formában kiadja magából ezeket a megtapasztalásokat. Talán nem is tudjuk, de amikor egy-egy dalt torkunk szakadtából üvöltünk, épp valakinek a múltját harsogjuk. A magyar zenei életnek számos olyan szereplője van, akik megéltek már súlyos időszakokat, azonban ebből komoly dalok, slágerek születettek, melyekkel nagyon könnyen tudunk azonosulni, hiszen olyan, mintha belőlünk merítettek volna.

Gigasláger az elengedésről

Ki ne ismerné a Quimby Most múlik pontosan című számát, ami a Csík zenekar feldolgozásának köszönhetően is olyan hatást gyakorolt a közönségre, hogy még dokumentumfilmet is készítettek a dalról! A Most múlik pontosan szerzője Kiss Tibi, a Quimby frontembere, nyíltan beszél korábbi nehéz időszakairól is. „Igen, voltam depressziós is, ha így nevezzük azt a levert állapotot, amiben általában semmi se jó. A tapasztalatom az, hogy a depresszió egyetlen ellenszere az aktivitás. Csupa olyan dolgot kell csinálni, amihez nincs kedve az embernek. Mivel általában semmihez sincs. Nem vagyok orvos, de akár egy lakástakarítás is többet segíthet sokszor, mint a gyógyszer, és ha emellé még meg tudunk ölelni valakit, az már jó irány” - mondta az Origó vendégszobájában. Az énekes nem titkolja, hogy a dal a drogokkal való leszámolása után született. Kiss Tibi a Csík Zenekar 25 évét feldolgozó interjúkötetben beszél arról, mit jelent neki ez a szám. „Az én olvasatomban ez a dal az elengedésről szól. Mindannak az elengedéséről, ami számunkra fontos. És arról, hogy ez nem megy csettintésre. Nemcsak a drogokról van szó, hanem mindarról, ami droggá válhat az ember életében. A szerelem is lehet drog. A dal konkrét ihletője egyébként egy narkós szerelem volt, de hát melyik szerelem nem narkós? És ennek az elengedésében benne van a saját fiatalságom, a saját bohém életem elengedése is. Talán azért is tudott annyi embernek betalálni, mert bárki bármit behelyettesíthet, és akkor érvényessé válik számára a dal. Hiszen mindarról szól, ami fontos volt, de már nem lehet."

„Most múlik pontosan,
Engedem hadd menjen,
szaladjon kifelé belőlem
gondoltam egyetlen.
Nem vagy itt jó helyen,
nem vagy való nekem.
Villámlik mennydörög,
ez tényleg szerelem.” (Quimby: Most múlik pontosan - részlet)

Érfelvágós nemzet vagyunk

A Vad Fruttik énekesének, Likó Marcellnek életéről könyvet is írt Géczi János Bunkerrajzoló címmel.

A Bunkerrajzoló nem Likó Marcell életrajza. Inkább egy fiatal fiú története, aki elmerül a reménytelenségben. A kábítószerek és a céltalanság örvénye mélyre sodorja, ám sorsa az, hogy megkapaszkodjon mégis, és lépjen mindig feljebb – olvasható a könyv ajánlójában. Likó Marcell soha nem titkolta, honnan jött, sőt bármikor nyíltan beszél erről. Az Indexnek azt is elmondta, már a kezdetektől operált bizonyos életrajzi elemekkel, de igazából a harmadik albumnál öltött ez terápiás jelleget. „Nem árulok el óriási titkot, ha azt mondom, hogy ezekben keverednek saját élmények, az ezekhez kapcsolódó asszociációk, és pár szürreális dolog” - közölte.  Dalairól úgy nyilatkozott, tudja, hogy azért működnek, mert mi egy érfelvágós nemzet vagyunk és jó azt gondolni, hogy néha kicsit ebbe bele lehet halni. Magyarra lefordítva, jobb kiüvölteni, mint megtenni. Persze mondhatjuk, hogy ez egy nagyon szép, egyébként Coelho-i magasságú okoskodás, de sokaknak volt már az életében olyan pont, amikor azt hitték, most már nincs tovább.

„Tessék, vedd be a gyógyszereid,

a kéktől elalszol, a sárga mosolyra derít.

Örökölt probléma,

az álmatlanság és a depressziós véna.” (Vad Fruttik: Kemikáliák - részlet)

„Fásultan vár, végtelen sorban áll - én vagyok
Hajnalban indul, s a munkára gondol - én vagyok
Egy kórházi ágyból a plafonra bámul
Vagy vigaszt remélve a pohár után nyúl
Vakon keresgél, ahogy te is kerestél - én vagyok” (Vad Fruttik: Lehetek én is – részlet)

A szakadék meredek

Bérczesi Róbert is nyíltan beszél küzdelmeiről. A Hiperkarma énekese időről időre elmerül a depresszió bugyraiban, de dalszövegeiben valamennyire enyhítheti szenvedéseit, azt mondta egy interjúban, az általa írt zeneszámok a saját világát tükrözik. „Igen, kábé 10 évig tartott ez az időszak - nem tudsz olyan drogot mondani, amit ebben az időben ne tömtem volna magamba. Számolom a napokat, és pontosan 580 napja szűnt ez meg: akkor eldöntöttem, hogy abbahagyom a mindennapos őrületet. Azóta kezdtem el megcsinálni azokat a dolgokat, amik akkor is a fejemben voltak, amikor a poklot jártam. Ilyenek a feldolgozáslemez és a Hiperkarma dalai” – vallotta be.

„És a mutató kiakad, a szakadék meredek
Nyöszörög a betonút, araszol a kövület
A bajnok a bajnak a királynak kijár
De ne bántsd, egy szamár, ő nem tudja mit csinál
Az ugrásra készen várja hogy intsek
A szíve egy háló, a karjai bilincsek
Szerettem őt is, a szél szerte széjjel
Fújatja magát egy ördögszekérrel.” (Hiperkarma: senkitöbbet - részlet)

Nem véletlenül alkalmazza a pszichológia a művészetet terápiaként is. Akár élvezői, akár alkotói vagyunk, sokat segíthet a nehezebb időszakokban. Inkább hallgassunk zenét, mint hogy valami végzeteset követünk el.