Elég sokan küszködünk azzal, hogy hamar feladjuk. Egy-egy váratlan nehézség esetén, vagy ha épp nem a megszokott mederben mennek a dolgok, már össze is omlik az önbecsülésünk, a magunkról alkotott képünk. Azt érezzük, hogy csak vagyunk, és fásultan tűrjük az élet ránk mért csapásait, nem tehetünk semmit helyzetünk javításáért.

Ennek az állapotnak neve is van: tanult tehetetlenség. Az 1960-as években a mindössze huszonegy éves Martin Seligman pszichológus a depresszió működését próbálta megérteni, és eközben fedezte fel ezt a jelenséget. Seligman úgy véli, ezeknek a negatív várakozásoknak eredményeként más következményei is lehetnek a cselekvésre való képtelenségnek, mint például az alacsony önértékelés, folyamatos kudarcélmény, levertség vagy fizikai rosszullét.

Szerencsére, mint mindenre, erre is van megoldás. Seligman ugyanis arra gondolt, hátha ugyanezekkel a módszerekkel a jelenség ellenkezőjének létezése is bebizonyítható. Így fedezte fel a tanult optimizmust. Kutyák és emberek egyaránt kondicionálhatók arra is, hogy a legreménytelenebb helyzetekből is megpróbáljanak újra és újra kitörni. Az amerikai pszichológus szerint az optimizmust tanulni kell, ennek elsajátításában mindössze 10 százalék a külső körülmények hatása. Ahelyett, hogy olyan dolgokra vágyakoznánk, amelyek elérése után vélhetően boldogabbak leszünk, arra kell törekednünk, hogy az adott helyzetből a legjobbat hozzuk ki, és a benne lévő jó dolgokra fordítsunk energiát.

Fontos tudni, hogy ez nem elvakult optimizmust jelent. Depressziós betegek esetében szükségszerű az antidepresszánsok használata, csak ezek után kerülhet sor a pesszimista gondolatok leépítésére, amik a depresszió középpontjában állnak. Bizonyos életszituációk során, például gyász, trauma, viszont meg kell élni először is a fájdalmat, amennyire az szükséges a feldolgozáshoz, majd fokozatosan vissza kell térnie a jó dolgokat kereső pozitív szemléletnek. Fontos, hogy ne fojtsuk el, ne tagadjuk le a minket ért negatív dolgokat, vallja a pozitív pszichológia, ami ebben a fontos pontban eltér a pusztán örömökre koncentráló hedonizmustól.