Pont, amikor elkezdtem farmert hordani, akkor volt sláger Delhusa Gjontól a Mindenem a farmerem című dal. Akkoriban divat volt a színes farmer, ezért volt egy pirosom is, a szokásos kék mellett. A répa fazon menő akkoriban, alul kicsit felhajtott szárral. Ma már azt mondanám, borzalmas, de akkor mindenki így hordta, aki divatozni akart. Ha a farmerrel való első találkozásomat akarom felidézni, akkor viszont  a 13-14 éves kori önmagamtól még korábbi időpontra kell visszaemlékeznem. Lehettem 3-4 éves, amikor egy szűk, kemény érzetű farmert adtak rám, amiben nem éreztem magam jól. A földön fetrengve vonyítottam és vergődtem, hogy szedjék le rólam. Ma már azért ilyesmit nem csinálok. :)

A farmer 1870-ben indult világhódító útjára. Egy favágó megrendelésére készítette Jacob Davis szabómester, aki Levi Strausstól vásárolt hozzá vásznat. A megrendelések tömegesen érkeztek, a munkásemberek szerették a strapabíró ruhadarabot, ezért Davis és Strauss társultak, majd közös üzletet indítottak. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy Európában már évtizedekkel korábban is készítettek hasonló anyagból erős, strapabíró ruhákat, de az egyrészt nem volt apró szegecsekkel megerősítve, másrészt pedig nem is lett olyan híres, mint Davis és Strauss ruhadarabjai, melyek a Levi’s nevet kapták.

Legyünk őszinték, a szűkszárú (skinny, slim, jegging) farmer sokkal kevesebb embernek áll jól, mint ahányan hordják. Valójában kizárólag a karcsú, sudár alkaton mutat jól. Vastag láb, nagy popó esetén jobb, ha nem erőltetjük. Az egyenes szabású (straight) farmer áll a legtöbb embernek a legjobban. Ellensúlyozza a kicsit nagyobb popót, a vastagabb lábakat. A trapézfarmer elég megosztó, bár nekem ez a személyes kedvencem, hiszen elképesztően bohókás darab, mégis stílusos. Ennek visszafogottabb, hétköznapibb verziója az egyhén bővebb szárú bootcut szabás. Igazán nagyon nőies tud lenni egy ilyen. A laza és kényelmes szabást kedvelőknek pedig a boyfriend fazon a kedvencük. Mindenki megtalálhatja a hozzá illőt. És akkor még nem is szóltunk a farmerszoknyákról (van belőlük vagy 10-12 darab  szekrényemben), a kantáros megoldásokról, a farmerruhákról, farmeringekről.

Szó, mi szó, a farmer lehet nagyon stílusos, nagyon elegáns, de ugyanakkor ez az a ruharadarab, amivel a legkönnyebb mellélőni és ha mellélövünk, az biztos, hogy nagyon feltűnő. Egy előnytelen szabás, egy méretprobléma - és máris kész a baj. Óvatosan kell tehát viselni, a már bevált, számunkra előnyös fazonban. Arra is vigyázni kell, hogy egyszerre csak egy viselt ruhadarabunk legyen farmerből. Egynél több már túl sok lenne. Könnyen közönségessé válhat tőle az ember.

A ‘60-as, ‘70-es években még huligánoknak, jampecoknak nevezték azokat, akik farmert hordtak. A “csöves” kifejezés pedig onnan ered, hogy egyes renitensek a trapézszárú nadrágjukat szűkszárúra szabatták át - az pedig még sokkal kevésbé volt elfogadott. Az a generáció pedig, amely kiharcolta a farmerviselést, a mai napig örömmel hordja. Igaz, ma már idős, 60-70 éves emberek ők, ezzel is bizonyítva e ruhadarab időtállóságát.