Ugye mindenkinek megvan az a gyakran és erősen hangoztatott tanács, miszerint minden nap igyunk meg nyolc pohár vizet? Jól hangzik, csak azt mondja meg nekem valaki, hogy napi nyolc pohár víz mellett hogy csinálja, hogy kibírja pisilés nélkül mondjuk a munkahelyétől hazáig? Én nehezen bírom ki, ezért sajnos a legtöbbször kevesebbet tudok inni, mint az ajánlott mennyiség, pedig fontos lenne a hidratálás. Kényes téma, érzékeny pont? Meglehet. De beleállok, mert beszélni kell róla.

Egy alkalommal reggel nem egy, hanem két pohár vizet ittam. A buszom sokáig állt a dugóban, így már félúton éreztem, hogy könnyítenem kellene magamon. Igen ám, de kora reggel még a főváros belső, legforgalmasabb részén sem könnyű olyan helyet találni, ahol ez lehetséges. Nyilvános WC-k alig vannak, az éttermek, kávézók még többnyire zárva, a munkahelyem pedig még legalább húsz percre volt. Tudtam, hogy nem bírom ki addig, hát elkezdtem végigszáguldani az utcán, hátha találok valami megoldást. Életemben nem voltam még szoláriumban, de most sikerült egy szalont nyitva találnom. Már-már szétrobbanó hólyaggal beestem és közöltem, hogy bármennyit hajlandó vagyok fizetni, ha használhatom a mosdót. Beengedtek, hála Istennek, de ha két centivel arrébb lett volna a WC, talán nem én nyerek.

A nyilvános WC-k közül van néhány, ami nagyon jó állapotban van, mások kevésbé. De egy közös bennük, mind eléggé sokba kerül. Mégis, vészhelyzetben, azért a megkönnyebbülésért baráti árnak tartom azt a 150-180 forintot. Mint ahogyan az is igaz, hogy rengeteg felesleges ásványvizet, meg egyebet vettem csak azért, hogy a WC-t használhassam valahol - és ilyenkor ráadásul a megvásárolt üdítőitallal belekerülök egy ördögi körbe, mert ha megiszom, akkor majd megint kell. Sose lesz vége. Egyébként rendeltem az eBayről egy rózsaszínű, tölcsérhez hasonló dolgot (úgy is hívják, hogy pisitölcsér, pee funnel), amivel állva is tudok pisilni. Ez a pár szár forintos kis kütyü segít abban, hogy sokkal kulturáltabban, könnyebben tudjak nyilvános helyen is könnyíteni magamon. Remélem, hogy elterjed Magyarországon is, mert igazán praktikus kis cucc. A toi-toi WC-k használatánál nélkülözhetetlen.

Számos vásárlást, mozizást vagy ügyintézést tudnék mondani, amit a sürgető inger miatt kellett meg- vagy félbeszakítani. Eszembe jutnak azok a rohanások, amiket a buszmegállótól hazáig tettem, szorítva, nehogy kicsurranjon, nehogy megalázó helyzetbe kerüljek, nehogy baj legyen. Olyankor szorítani szoktam az öklömet, hogy a testem érezze, ilyen, amikor van izomtónus, ezt kellene produkálni odalent is. Aztán amikor nagy nehezen, táncolva, huhogva hazaérek, és végre levetem magam a WC-re, annál nagyobb megkönnyebbülés nincs a világon.

Olvastam egyszer egy cikket a hiperaktív hólyagról, akkor azt hittem, nekem is az van. Mivel kivizsgáltattam magam, tudom, hogy nincs szervi bajom. Vezettem vizeletnaplót, voltam hólyagtükrözésen, minden rendben van ott alul. Egyszerűen csak hajlamosabb vagyok a felfázásokra, így kicsit érzékenyebb a hólyagom arra is, ha megtelik. Együtt kell élni azzal, hogy hosszabb utak előtt kevesebbet iszom, és úgy szervezem az életemet, hogy legyen mosdó a közelemben. Mindenkinek van egy szerve, ami a leghamarabb reagál a stresszre. Van, akinek a feje fáj, másnak a szívével vagy a tüdejével, esetleg a nemi szerveivel van olyankor gond. Nekem a bélrendszerem és a húgyhólyagom reagál, de legalább elmondhatom, hogy megy az elengedés, nem ragaszkodom dolgokhoz, hagyom, hadd menjen, aminek mennie kell. (Merthogy ilyen összefüggések is megfigyelhetők. A szorulásos ember általában kapaszkodik, ragaszkodik, míg a hasmenéses könnyebben enged el dolgokat, talán azt is, amit még nem kellene. És ez általában a húgyszervekkel is összefügg.)

Összességében azt tudom mondani, hogy nekem sokat segít az, hogyha igyekszem a vízivást napközben nagyobb tételben megoldani, de utazások előtt egy fél órával már nem iszom, illetve reggel és este is csak keveset. Minden út előtt elmegyek pisilni és minden egyes helyen, ahol lehetőség adódik rá, szintén meglátogatom a mosdót. Ha este iszom egy pohár vizet, az nagy segítség a reggeli korán kelésnél, amit egyébként iszonyatosan utálok, de mégis, ha már nagyon kell pisilnem, akkor muszáj felkelni és valahogy úgy sokkal könnyebb is, ha ez a sürgető inger ver ki az ágyból.

Komolyabb vizekre evezve: nem tudom, mit csinál például egy hajléktalan, hogyan oldja meg azt, hogy könnyítsen magán? És akkor még csak a „kisdologról” beszéltünk… Nem tudom, vannak-e számukra nappali melegedők, lehetőség egy mosdóhasználatra, zuhanyra. Merthogy a bevásárlóközpontokba nem merészkednek be, a gyorséttermek pedig már a blokkon szereplő mosdókóddal engednek csak be bárkit, nem úgy van, mint régen, hogy mindenki bemehetett. Az emberi méltóság megőrzése pedig nagyban múlik azon, hogy valaki a saját testnedveinek nyomát viseli-e a ruházatán, vagy sem.

Sok fiatal nő él a sürgető vizelési inger mindennapi problémájával, a gyakori felfázásokkal. Baj leginkább akkor van, ha ténylegesen előfordul, hogy becsurran. Akkor mindenképpen el kell menni orvoshoz, mert az inkontinenciára létezik gyógyszer, ami ilyen esetekben segíthet. Néhány évvel ezelőtt egy kedves kolléganőm is arra panaszkodott, hogy gyakran pisil, időnként be is csurran, de nem mer orvoshoz menni, mert nem szeretne pelenkát viselni. Elmondtam neki, hogy erre létezik gyógyszer, egy vizsgálatot megér a dolog. Kiderült, hogy nem inkontinenciája van, hanem egy csecsemőfejnyi mióma a méhében, ami nyomja a hólyagot belülről és ilyen tüneteket okoz. De még időben ment orvoshoz vele. Ez is jó példa arra, hogy ilyen banálisnak tűnő tünetet is fontos komolyan venni. A cukorbetegség első tünetei közé tartozik az állandó szomjúság és a nagy mennyiségű vizeletürítés, tehát ebből a szempontból is fontos, hogy figyeljünk magunkra. Ha becsurran, ha fáj, ha szaga van, ha a szokásoshoz képest több vagy kevesebb, vagy ha hirtelen drasztikusan megváltoznak a vizelési szokásaink, akkor feltétlenül menjünk orvoshoz, méghozzá urológushoz (a nők is!).

A leggyakoribb ok egyébként általában valami baci a húgyhólyagban, a húgyutakban vagy a női szervek körül. Erre pedig jó gyógyszerek vannak. A nők azért hajlamosabban az ilyen fertőzésekre, mert a húgycsövük lényegesen rövidebb a férfiakénál, kb. 4-5 cm, a bacik így rövidebb utat tesznek meg, tehát nagyobb eséllyel maradnak az út során életben, mint a férfiak 20 cm hosszú húgycsövében. Viszont a férfiaknál az 50-es éveik körül viszonylag gyakori a prosztata megnagyobbodása, ami általában jóindulatú, ritkábban rosszindulatú elváltozás. Ez is sűrű vizelési ingerrel jár, érdemes ezt rendszeresen ellenőriztetni. Nem kellemes a vizsgálat, az igaz. De életet menthet.

Emlékszem, egyszer gyerekként a testvéremmel becsengettünk egy idegenhez, egy nénihez, akit megkértünk, hogy hadd pisiljünk nála. Ma már persze nem ajánlatos két gyereknek senki idegenhez becsengetni, de még egy felnőttnek sem. Nincs is olyan bizalom az emberek között már, mint 25-30 éve, de talán még vidéken működnek ilyen szinten az emberi kapcsolatok. A városokban ezek általában ki vannak zárva, de talán jó megoldás lenne több nyilvános WC, vagy akár mobil WC-k a város több pontján. Mintha lenne egy minimális fejlődés az utóbbi időben ezen a téren. Vagy legalábbis, kellene.