„Csak akkor találjuk meg az élet kincseit, ha leereszkedünk a szakadék legmélyére. Ahol összerogysz, ott lapul a kincs. Amit keresel, az éppen abban a barlangban rejlik, ahová félsz belépni” – írta Joseph Campbell, aki az Ezerarcú hős című könyvében azt tűzte ki célul, hogy a különböző kultúrák mítoszaiban kimutassa az állandó mintázatot, más néven monomítoszt, valamint felvázolja az archetipikus hős kalandjainak fő állomásait. Az 1949-es mű mit sem vesztett aktualitásából, hiszen a mitikus történetek mindenkor és mindenütt ugyanazzal az átütő erővel, ősi képek, archetípusok és szimbólumok jelrendszerével közvetítik a kozmikus igazság összefüggéseit az esendő halandó számára. A könyv szinte minden valamit magára adó forgatókönyvíró asztalán ott hever, egyszerre pszichológia, mítosz- és vallástörténet, néprajz, antropológia, filozófia és dramaturgia, és ami a legfontosabb: magával ragadó, hiteles és meggyőző mese az élet nagy kérdéseiről. Mindannyian szeretjük ezt a történetszerkezetet, hiszen mindannyian a hős útját járjuk.

A hős útja a következő fordulópontokból áll:

I. Indulás

1. Kalandra hívás

2. A kaland visszautasítása

3. Természetfeletti segítség

4. Az első küszöb átlépése

5. A cethal gyomrában

II. Beavatás

6. A próbatételek útján

7. Találkozás az Istennővel

8. A nő mint csábító

9. Megbékélés az apával

10. Megdicsőülés

11. A végső adomány

III. Visszatérés

12. A visszatérés megtagadása

13. A mágikus menekülés

14. Külső segítség

15. A visszatérés küszöbének átlépése

16. Két világ ura

17. Szabadon élni 

Van min elmélkedni. De ezekben az állomásokban az a jó, hogy mindenki a saját életére vonatkoztatva fedezhet fel analógiákat egyik vagy másik lépésben...