Néhány nappal ezelőtt egy férfi, minden előzetes incidens nélkül leütött egy idős nőt Budapesten, a 7-es busz megállójában. A szemtanúk szerint az elkövető egyszerűen elhaladt a néni mellett és ököllel úgy megütötte, hogy az elesett.

Aztán a férfi, mintha mi sem történt volna, beállt a megállóba és várta a buszt. Egy párt leszámítva, akinek tagjai az idős nő segítségére siettek, senki nem tett semmit. Állt és nézett. Ez az egyik komoly probléma. A másik pedig az, hogy egyre több az agresszív ember. Zacher Gábor toxikológus nemrég azt mondta, hamarosan egymillió alkoholista országa lehetünk. A megoldást pedig csak azt jelentheti, ha kiszabadulunk a pszichoszociális gettóból, vagyis Magyarország mentális állapotát javítani kell.

Én magam valamiért nagyon félek a „másképpen” viselkedőktől – lehet, hogy ezért figyelek fel erre -, de tényleg bátran kijelenthetem, hogy nem telik el úgy nap, hogy ne találkozzak magukban beszélőkkel a tömegközlekedési eszközökön, vagy olyannal, aki belerúg a másikba a buszon, vagy éppen a saját arcát üti ököllel. A minap pedig arra lettem figyelmes az egyik bevásárlóközpontban, hogy egy pici, körülbelül hároméves kisfiú könyörög az üvöltöző és fenyegetőző anyukájának, hogy ne üsse meg. Az idegbeteg szülőt azonban nem hatotta meg gyermeke kérlelése, tettlegességig fajult az eset. Arról ne is beszéljünk, hány és hány történetet hallunk mostanában arról, hogyan bántalmazzák egyesek gyerekeiket. Halálra éheztetik őket, kiugranak velük az ablakon vagy éppen szexuálisan zaklatják a kicsiket. De beszélhetnénk a temérdek állatkínzásról is, amikor csak passzióból a lehető legbrutálisabban végeznek ki egy élőlényt.

Nagy baj van a magyar társadalommal, az biztos, nagyon sürgős segítségre lenne szüksége, mert ha így folytatódik, ki tudja, meddig fog fajulni.