Jön a taknyos idő, egyre többször kerül elő a méz reggelente. Teába, limonádéba keverjük, vagy csak úgy kiskanállal, magában fogyasztjuk, mert immunerősítő hatása legendás. Ráadásul a „termék” legjobb referenciáját maguk a készítők jelentik: a méhek ugyanis ipari mennyiségű mézet fogyasztanak el telente. A felesleg kerül hozzánk, emberekhez, a méhészeknek köszönhetően. De hogyan él egy kolónia? Hogy kerül a méz az asztalunkra?  

Egy háziméh kolónia/kaptár/család kb. 60 000 egyedből áll. Általában egy anya van, ami petéket rak le, több tízezer steril nőstény és párosodási időben (tavasztól nyár végéig) pár ezer here.

Az anya naponta 1500 petét rak le, amelynek nemét ő maga határozza meg. A petéből három nap múlva lesz álca. Nyolc nappal később bebábozódik, majd a nemétől függően pár nap múlva kikel a kifejlett méh. Anya csak nőnemű utódból keletkezhet és csak akkor, ha a fejlődése során végig méhpempővel etetik a dolgozók. Azokat a sejteket ugyanis, amelyekből később dolgozó lesz, csak 3 napig etetik méhpempővel.

A méhpempő a méhek garatmirigyében termelődő fehéres, tejszerű, sárgás színű, savanykás, szúrós illatú anyag.

Sok a munka méhéknél

A méhcsaládok gerincét a dolgozók adják. Ők a kikelésük után az első napokban a sejtek tisztítását végzik. Ha ugyanis az anya nem elégedett egy sejt tisztaságával, akkor nem rak bele petét, a dolgozó pedig kezdheti elölről a tisztítást. Ezután pár napig ők etetik méhpempővel az álcákat. A „teljes jogú” dolgozóvá válás előtti utolsó feladat a viasz előállítása. Ezeket a feladatokat a kikelés utáni első két hétben végzik a dolgozók. De még ezután sem gyűjtenek mézet. A következő napokban is számos feladat vár a nőstényekre. Ők fedik le a sejteket, etetik a heréket, gondozzák az anyát, terjesztik az anya által kiválasztott feromonokat, építik a lépet, a kaptáron belül szállítják és tartósítják a virágport, propolisszal fertőtlenítik a kaptárt, elszállítják az elhullott méheket a kaptár közeléből, gondoskodnak a megfelelő szellőztetésről, vizet szállítanak a kaptár hűtésének biztosítására és őrködnek a kaptár körül.

Csak a harmadik hét után repülnek ki először gyűjtögetni, illetve csak az életciklusuk vége felé lesznek „feláldozhatók”. Ha ugyanis a kaptár fennmaradása hideg időben kerül veszélybe (például vízhiány miatt) akkor a legidősebbek indulnak útra vizet keresni – és nagyrészt megfagyni.

Harc a trónért

A dolgozók az anya által kiválasztott feromonok miatt sterilek, de az anya elhullása után is csak az esetek elenyésző részében képesek megtermékenyített petét lerakni. Az anya öregsége vagy elhullása esetén a dolgozók elkezdenek méhpempővel etetni több álcát is, így számos szűz anya kel ki. Ezek kikelésük után megküzdenek egymással, amíg csak egy marad életben. Ez párosodik néhány herével (amelyek elpusztulnak a folyamat végén) ezután a dolgozók a maradékot kiűzik a kaptárból vagy leszúrják őket.

A méhek nektárt és virágport esznek. A nektárt a gyomrukban, míg a virágport a lábukon található szőrökön, a kosárkákban szállítják. A dolgozó álcák és a here álcák is ezt kapják a 3. nap után.

A méz a nektárból (virágméz), illetve más növényi nedvekből (mézharmat méz) keletkezik és a méhek tartalékát képezi arra az esetre, ha a virágpor és a nektár nem fedezi a napi energiaigényüket. Emellett az álcák etetésére is szolgál.

Mi kerül az asztalra?

A virágméz esetében a méhek az előgyomrukba juttatott nektárt „összekeverik” a garatmirigyük váladékával és enzimekkel. Ezt a magas víztartalmú anyagot töltik a sejtekbe, ahol a mézérlelő dolgozók érlelik, csökkentik a víztartalmát, majd lezárják a sejtet. Ekkor alakul ki a méz, amibe itt, a mézérlelő fázisban kerülnek bele a gombaölő és antibakteriális hatású anyagok.

Hasonlóan készül a mézharmat méz is, ám itt az alapanyag sokkal ritkább és különlegesebb. A mézharmat ugyanis nem más, mint a levél- és pajzstetvek által elfogyasztott és kiválasztott növényi nedvek összessége.

A méhek rendszerint jóval több mézet gyűjtenek a szükségesnél. Ez két okból fontos. Egyrészt a telelő család csak így vészelhet át egy, a vártnál sokkal keményebb telet, másrészt csak így jöhetett létre maga a méhészet, amely a fölösleget veszi el a családoktól.

A legjobb referencia

Egy tél alatt a méhek nagyjából 15-50 kg, vízzel hígított mézet fogyasztanak el. Ez adja nekik az energiát ahhoz, hogy a kaptár belsejét és az anya körüli területet a külső hőmérséklettől függetlenül 27-34 fok között tartsák. Ilyenkor a méhek fürtöt alkotva szorosan összebújnak, így melegítik egymást. A fürt külső részén 8-9 fok van, ami végzetes lenne a méhekre, így folyamatosan váltják egymást.

Az anya élettartama 5-6 év. A nyári dolgozók és a herék néhány hétig, a téli dolgozók pedig néhány hónapig élnek.

Mézhamisítás: Cukorszirupból, mesterséges enzimek hozzáadásával szintetizálnak mézet. Ennek semmi köze a valódi mézhez. Semmilyen gyógyhatással nem rendelkezik, sőt! Általában izocukorból (kukoricaszirup) állítják elő, ami növeli a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának valószínűségét. Ráadásul, ha a méheket hamisított mézzel etetik, elpusztulhatnak.

Molnár Balázs