Mindannyian éreztük már borzasztó zavarban magunkat, mikor egy-egy nagy elhatározás után lemerészkedtünk az edzőterembe a kinyúlt melegítőnkben, az évek óta porosodó, „üzemen kívüli” sportcipőnkben és a férjünk szekrényéből kikapott, három számmal (jobb esetben) nagyobb reklámpólóban. A sportcentrumban aztán szembesültünk a makulátlan testű, több százezres szettekben pompázó fiúkkal és lányokkal, s miután feltettük azt a két nagyon is jogos(nak vélt) kérdést: 1. Mi a francot keresnek ők itt, hisz semmi szükségük az alakformálásra, mert jó ideje készen vannak! 2. Mi a francot keresünk mi itt, hisz már a látványuktól is készen vagyunk!, szépen hazaoldalogtunk, hogy aztán a következő két évtizedben még az edzőterem utcáját is elkerüljük, nemhogy a bejáratát… Azonban van egy igen komoly bökkenő: edzeni kell. És nem csak a szép testért, hanem a kiegyensúlyozott lélekért is, a harmóniáért és a mindennapok erőfeszítéseihez szükséges erőnlétért is. Úgyhogy elő a kinyúlt melegítőt és a pólót, s nézzük, miből élhetünk sport terén a háztartásban! Az IgenÉlet csapata összetette, amije van. J

Lépcsőzzünk! 

Először egy kis kardió: ha olyan szerencsénk van, hogy otthonról dolgozunk, akkor a reggeli csúcsforgalom után (7-től 9-ig) a társasházban is ritkább a forgalom, így birtokba vehetjük a lépcsőházat. Irány a lépcsőzés: tízemeletes panelben elég kétszer-háromszor felgyalogolni a földszintről a tizedikre, s már érezni is fogjuk, hogy a tévénézésben megnyúlt farizmaink bizony képesek összehúzódásra is. Ha ezt hetente néhányszor megismételjük, nagyon hamar meg lesz az eredménye. A belső kétszintes lakásban még jobb ez a tevékenység, bár kicsit nagyobb ismétlésszámmal kell dolgoznunk, de legalább a piacról hazaigyekvő nyugdíjasoknak nem szolgáltatunk pletykatémát a lépcsőházban való nyargalászással! 

• Ha van kézisúlyzónk vagy lábsúlyunk, az jó. De ha nincs, akkor is van. Kiváló bicepsz- és tricepszformázó a másfél literes ásványvizes üveg (persze vízzel teli) vagy a gyereknek betárazott egy literes, tégladobozos rostoslé. Kényelmesen meg lehet őket ragadni, s bármilyen gyakorlatot el tudunk vele végezni, ami a kar és a vállak formázását célozza.

• Bokasúly: ha csak egy kis nehezékre vágyunk, ismét irány a férjünk gardróbja. Elővesszük a legnagyobb zokniját, teletöltjük sóval vagy cukorral (jó, tudjuk, fehér cukor nincs a háztartásban), megcsomózzuk a végét. Eligazgatjuk a bokánk körül, hogy a só egyenletesen szétterüljön, s ráhúzunk egy zoknit a saját repertoárunkból! Már indulhat is a lábemelgetés súllyal!

• Nyaksúly: gyesen lévő kismamák előnyben. Ha az ízületeid még nem adták fel, kapd a nyakadba a gyermeked, s guggolj vele! A pici imádni fogja, meg a feneked is. Te nem annyira, de az eredmény a fontos! 

Takarítsunk a sportos testért! 

Azt szokták mondani, a takarítás egy olyan munka, aminek az eredménye csak akkor látszik, ha nem csinálják. A lakással kapcsolatban ez így is van, nem úgy a testünkkel!

• Hasizomerősítés felmosóronggyal – ehhez a gyakorlathoz el kell felejtenünk azokat a teleshopos meg egyéb felmosószetteket, melyek szinte maguktól dolgoznak, s bizony elő kell vennünk A FELMOSÓRONGYOT.

  Négykézlábra ereszkedünk, belemártjuk a rongyot a vödörbe, kicsavarjuk (a csavarás kiváló alkar-erősítő!!!), s előre megnyúlva, egyenes háttal, kezünket a testünktől távolítva és közelítve végigmossuk a nappalit. Mire kész vagyunk, bizony érezni fogjuk az alsó és oldalsó hasizmainkat!

• Szekrény tetejének portalanítása létráról! Valahogy mindig úgy sikerül létrákat gyártani a szekrényekhez viszonyítva, hogy a legfelső létrafokról éppen csak egy kicsi hiányzik, hogy kényelmesen elérjük a szekrény közepét is. De nekünk most épp ez a „kicsi” a barátunk: a létráról felfele-előre nyújtózkodás kiváló oldalsó hasizom-erősítő. Ne felejtsük mindkét oldalra elvégezni!

• Seprűvel vagy partvissal az „oldalháj” ellen. Ez egy klasszikus gyakorlat, mindenki ismeri. Nyakunkba vesszük a partvist, a nyakszirtcsontunk alatt megtámasztjuk, hátulról átfogjuk mindkét kezünkkel. Lábainkkal lecövekelünk a padlón, s elkezdünk jobbra-balra forogni. Csak derékból, a csípő és a lábak nem mozdulnak. A seprű egyenesen tartja a hátat, úgyhogy 100-200 fordulat és a rendszeresség meghozza a zsír helyett a gyümölcsöt!

• Kisállattal az izmos hasért: a kistestű kutyák és a macskák folyton a közelben nyüzsögnek, ha a gazdi tornázik. Házi megfigyeléseink alapján a macskák imádnak az ölünkbe kuporodni, amikor épp hasizom-gyakorlatokkal gyötrődünk a padlón. Hagyjuk hát a pocakunkon pihenni a szőröst! Egy műszálas pólóban feküdjünk a hátunkra, s mindkét lábunkat emeljük fel, ameddig még nem elviselhetetlen. Macska pihen rajtunk, mi meg tartsuk ki a lábunkat, ameddig bírjuk, majd engedjük le. A póló időközben összegyűjtötte az összes kenyérmorzsát, vacsimaradékot a szőnyegről, így a takarítás is előrébb haladt, mi pedig fittebbek lettünk. Figyelem! A végén csak a cirmosnak jár jutalomfalat, a gazdinak nem!

• Bónusz: harapjuk ki a pókot a sarokból! Kiváló állkapocserősítő! J

Férjerősítő és családösszegyűjtő gyakorlatok 

• A sok otthoni edzés miatt rá fog állni a szemünk a látásra, könnyebben észrevesszük emberünk fittségbeli hiányosságait is. Ha nem szeretnénk egogyilkosként az arcába vágni, hogy cseppet megpohosodott az utóbbi időben, kuporodjunk az ölébe, s kérjük meg, vigyen át néhányszor minket a küszöbön úgy, ahogy a nászéjszaka előtt tette. Oda-vissza. Az emelgetés mind has-, mind derék-, mind kartájon jót fog neki tenni.  

• Nagyvárosi nők most előnyben, a budapestiek a „legszerencsésebbek”. Ha kocsival megyünk gyermekeinkért a suliba, majd visszük őket edzésre, aztán pedig haza, egy hétköznap délutáni dugóban bizony jónéhányszor kell kuplungolni. Le-fel, le-fel, kuplung-egyes, kuplung-kettes-fék, álldogálás. Majd újra. Ez a mozdulatsor remekül edzi a combok elülső részét.

Természetesen nem akarjuk elviccelni a mozgást, az edzést. Csupán arra szerettünk volna rávilágítani, hogy a „nem akarásnak nyögés a vége”. Persze az akarásnak is, de nyögés nélkül nincs eredmény. S mégha elsőre mókásan hangzanak is az általunk összegyűjtött tanácsok, higgyétek el: működnek. Próbáljatok egy nap úgy dolgozni, takarítani, jönni-menni, hogy beleálltok a mozdulatokba, s tudatosan figyeltek arra a dologra, amit épp tesztek. Meg fogtok döbbenni, mennyi apró kis izmunk dolgozik minden nap reggeltől estig. S hogy gyakran miért nincs eredménye? Mert este, hullafáradtan úgy gondoljuk, az egész napi rohanás után megjár egy kiadós vacsora, vagy reggel a kocsiban egy szendvics, esetleg ebédre csak egy gyors török pitával vagy Meki. Na, azért annyit nem égetünk el egy nap kuplungolással, hogy ez mind beleférjen. Legyünk az étkezésben is tudatosak, vaaagy: takarítsunk többet! Le a porral, fel a fejjel!

Edina-Eszti-Jucus-Kriszta