Itt a nyár, hoztam egy kis érdekességet a nők egyik kedvenc „barátjáról”. (A férfiak nem annyira szeretik.)

Ha visszakanyarodunk a történelemben, kezdve az őskortól, a feltárt eszközökből és a barlangrajzokból tudjuk, hogy az őseink is élték szőrmentesen az életüket. A szőrtelenítésre pattintott követ vagy ásványdarabot használtak.

A bronzkorban készültek fémborotvák, bronzból, vasból. Egyiptomban az első dinasztia korától borotválkoztak, ünnepi alkalmakra pótszakállt kötöttek, emlékezve a szakállas időkre. Még a fáraónő is felkötötte, akit Hatsepszutnak hívtak. Az indiánok az első szőrszálakat arany korongpárok segítségével egyenként húzták ki, ezért sem láthattunk szakállas indiánokat. A görögök és rómaiak ismerték a borotvát, mely akkor vaspengéből és nyélből állt.

A múlt század fordulójáig a borbélyüzletekbe leginkább borotváltatni mentek a férfiak. Egy valamit magára adó borbélyüzletben nem használták ugyanazon borotvákat egymás után, sőt a tehetősebbeknek saját szekrényük volt, minden napra egy vadonatúj borotvával felcímkézve.

A szőrtelenítő eszköz a XIX. század végéig nemigen fejlődött. Az összecsukható bicskára emlékeztető eszközzel csak borotváltatni lehetett, borotválkozni nem, mert nem volt mindegy, hogy a penge milyen szögben éri a bőrt.

Az első borotvát egy francia, Jean-Jacques Perret találta fel, 1820 környékén. A pengét egy olyan készülékbe helyezte, ami biztosította a megfelelő szöget az önborotválkozáshoz, de az első cserélhető pengés borotvát az amerikai King Camp Gillette találta fel 1901-ben, azzal az újítással, hogy a papírvékony pengét meghajlítva helyezte a tartóba. A hivatalos forgalmazás csak 1903-ben kezdődött, de az igazi siker 1905-ben érte el Gillettet, amikor a híre berobbant Angliába. Eleinte csak pénzszerzési céllal készített pár száz darabot, nyilván utólag is, de már nagyüzemben. A húszas évektől már a hölgyek is vásárolhatták a Gillette-szisztémán alapuló borotvát.

Idővel megjelentek más cégek is a piacon, próbálkoztak saját gyártmánnyal, de egyre mindegyik figyelt, a tartóba csak a márka saját pengéje legyen helyezhető. Nem kellett sokat várni a villanyborotva megjelenéséig, hisz folyamatos kísérletek zajlottak, egymásra licitáltak a tudósok.

A villanyborotva feltalálása a kanadai Jacob Schick nevéhez fűződik. Ő a borotválkozás megszállottja volt, szentül hitte, hogy a napi borotválkozással meghosszabbíthatja az életét. Elméletéről nincs információnk, annyit tudunk, hogy 60 évig élt. Talán mégsem borotválkozott eleget. Az ötlettől a megvalósításig 10 évet kellett várni, míg sikerült egy olyan motort feltalálni, ami megfelelt a borotválkozás céljának.

A piacra kerülést követően sikeres termék is lett, Gillette-nek össze is kellett szednie magát, mert az aranyáron mért villanyborotva még mindig olcsóbban jött ki hosszútávon, mint a Gillette-pengék, -nyelek és habok éveken át tartó megvásárlása.

A borbélyüzletek feladata ezen eszközök fejlődésével változott az évtizedek során. Az önborotválásig szinte csak a borotválásról szólt a feladatuk, a borotvák megjelenése után leginkább a fodrásztevékenység kapott nagy hangsúlyt, leginkább a nők körében.