Nagyon kevés az olyan ember, aki önazonos mer lenni. Mert mit szólnak mások, mindig viselkedni kell, hogy jönne ő ahhoz, hogy azt tegye, amit a szíve diktál... Aztán gyűlnek a frusztrációk, növekszik a szorongás, abból a komolyabb betegségek, s eltelik úgy egy élet, hogy nem is élték. Senki nem lát bele a másik életébe, épp ezért azzal sem kell foglalkozni, ki mit mond. Tartsuk be az együttélés alapvető szabályait, de azokon belül mozogjunk a saját utunkon! Csak az éri meg!