Vágyakozás. Másféle élet után, ami már nem csak rólam, rólunk szól, hanem ott lesz Ő is, a gyermekünk. Tervezés. Sok, alapos, túldimenzionált. A megfelelési kényszer a családtagoknak, a barátoknak, illúziók a tökéletes anyaságról, és aztán a valóság, az élet, ami sokszor egészen másképp alakul.

A születés egy csoda. A gyermek számomra Isten ajándékát jelenti. Mégis, eljutni ahhoz a döntéshez, hogy igent mondjunk az anyaságra, nem egészen könnyű és egyszerű lépés. Milyen jó lenne, ha lenne tökéletes időpont, tökéletes élethelyzet, tökéletes egészségi- és lelkiállapot a gyermekvállalásra! Az a minden szempontból ideális helyzet, amilyen az életben szinte sosem, vagy csak nagyon keveseknek adatik meg. Mert mindig van valami, ami nem tökéletes, ami nem jó, ami miatt úgy érzem vagy érezhetjük, hogy mégsem vagyunk alkalmasak szülővé válni.

Húszas éveimben tanultam, később dolgoztam, jól éreztem magam. Felhőtlen, boldog időszak volt ez, mégsem gondoltam, hogy itt a megfelelő időpont a gyermekvállalásra. Pedig láttam olyan fiatal, sokszor egyetemista párokat, akik kisbabákkal jöttek be jegyet beíratni az indexbe, vagy éppen rohantak órák után a bölcsődébe a kisgyerekükért. Az ő fiatal éveik már tele voltak felelősséggel, kötöttségekkel, ugyanakkor a kisgyerekekkel járó - idősebb fejjel nehezebben megélt - problémákat láthatóan könnyebben vették. És ők, a korai gyermekvállalók harmincas éveikben már iskolás gyerekeket neveltek, sokszor lazán, együtt a másik szülővel, vagy nehézkesebben egy válás után.

Aztán itt vagyok én is, és sok sorstársam, akik a harmincas éveik elején vállaltunk gyermeket, és úgy tűnik, ugyanúgy elölről kell kezdeni mindent, mintha sosem dolgoztam volna. Újra kell tervezni az életemet, mert a gyermekemmel való foglalkozás mindent felülír. Nem tudom, milyen lehet negyvenes, elsőgyermekes anyaként, de az biztos, hogy azok az érzések, szorongások, aggodalmak, amik már harmincas fejjel is képesek behálózni az embert, az évek előrehaladtával csak felerősödnek.

Biztos, vannak olyan élethelyzetek, amikor nem szerencsés a gyermekvállalás, mert nem kedvezőek a rossz anyagi, testi, lelki körülmények. Ilyenkor célszerű megvárni azt a pillanatot, amikor jobb irányt vesz az életünk. Mégis azt lehet mondani, hogy a gyermekvállalásra csupán biológiai szempontból határozható meg tökéletes időpont, de az egyéni élethelyzetek ezt nagyban módosíthatják. Lehet, hogy ez nem is baj, mindenki éljen, tervezzen, vállaljon gyermeket akkor, amikor úgy érzi, hogy itt a számára legmegfelelőbb időpont. Csak egyet ne felejtsünk el: a gyermekvállalás pillanatától életünk végéig szülők maradunk, ami nagyon nagy kötöttséggel és rengeteg felelősséggel jár, no meg soha meg nem szűnő szeretettel a gyermekünk iránt.