A minap munka után beugrottam a piacra egy kis gyümölcsért a kisfiamnak. A délutáni rohanásban sokszor bizony bosszúsan kerülgetem a ráérő, komótosan beszélgető, kerekes bevásárlókocsijukra támaszkodó nyugdíjasokat, akik „jó érzékkel” valahogy mindig a standok közötti utak kellős közepén trécselnek. Ugyanakkor azt is tudom, hogy a sok egyedülálló idős embernek ezek az alkalmak, amikor lehetőség van egy kis beszélgetésre, úgy kellenek, mint egy falat kenyér.

A piacok pedig ideális közösségi térként szolgálnak a 70-80-as korosztálynak, akiknek két lehetőségük van: vagy kimozdulnak három szem almáért és egy kiló krumpliért, s akkor legalább a kutyájukon vagy a macskájukon kívül hasonló korú és hasonló nehézségekkel küzdő társakkal találkoznak, vagy otthon ülnek, s naphosszat bámulják a tévét, amely zúdítja rájuk az értéktelen információkat és a buta dél-amerikai sorozatokat.

A nagyszülők túlnyomó többsége még nincs online, nincs email fiókjuk, sem közösségi profiljuk, ők még a hús-vér, fizikai érintkezésben hisznek.  

Éppen ezért találtam némiképp furcsának a piac több bejáratára kifüggesztett plakátokat: Kövess minket a Facebookon is! És mégis mivel? A gurulós bevásárló kocsival? Vagy a járókerettel? – gondoltam először pikírten. Az fogalmazódott meg bennem, hogy ez a reklám marketing nyelven szólva igazi vakszórás, vagyis nem jól lőtték be a célcsoportot. A piac közönsége ugyanis túlnyomórészt idős emberekből áll, akiknek még a mobiltelefon jelensége is értelmezhetetlen, a számítógéptől pedig úgy félnek, mint ördög a tömjéntől.

Aztán a „cinizmus gombot” kikapcsoltam a fejemben, mert eszembe jutottak a férjem szülei. Ők is a 70-es éveik közepén járnak. A tömény, apróbetűs regények olvasása már fárasztja a szemüket, a tévét unják, így néhány éve elhatározták, hogy „megtanulják az internetet.” A nekik ajándékozott laptoppal „megjegyeztettük” azokat a weboldalakat, melyekre kíváncsiak voltak, hogy könnyedén elő tudják hívni őket. Megmutattuk nekik, hogyan lehet videókat lejátszani. Megtanulták, rákaptak. Olyannyira, hogy beiratkoztak egy ingyenes, kifejezetten nyugdíjasoknak szervezett számítógép-felhasználói tanfolyamra. Azóta – ha nem is programozói szinten – magabiztosan nyomogatják a komputert, büszkén mondogatják, hogy erről is, arról is olvasgattak a „netten”. Örülnek, hogy van ez a lehetőség, mert a tévéhíradókból nagyon sok minden kimarad, s az online begyűjtött információk azért árnyalják a világnézetüket, bizonyos dolgokról alkotott képüket.

A vásárlásból hazaérve aztán megnéztem a piac Facebook-profilját. Hasznos információk, receptek, növényápolási tanácsok, életvezetési tippek vannak az oldalon. Pont olyanok, amelyek egy nyugdíjast is érdekelhetnek. Én mégis azt mondom, lehet, hogy a piac üzemeltetői nagyobb sikert érnének el, ha beszélgetéseket, klubdélutánokat szerveznének, akár zárás után is, a legnagyobb létszámú közönségnek. Ez esetben talán hasznosabb lenne úgy haladni a korral, hogy egy kicsit visszapörgetik az idő kerekét.