Mindannyian kerülhetünk krízishelyzetbe, vagy olyan megoldásra váró szituációba, amelyből hirtelen nem tudjuk, merre van a kiút. Vannak olyan helyzetek, amikor tudjuk, döntenünk, lépnünk kell.

A görög krisis szó azt jelenti, döntés. Nem véletlen, a krízis egy elágazás, ahol mi határozzuk meg, hogy merre indulunk el. Egy német életvezetési tanácsadó, Kurt Tepperwein úgy véli, „olyan ez, mint a mókuskerék. Nekilódulunk, és úgy érezzük, hogy előrehaladunk. Egyfolytában lépdelünk a helyes irányba - egyszerre azonban rá kell döbbennünk, hogy körben (vagyis egy helyben) jártunk. Lehet, hogy állást változtattunk, új feladatot vállaltunk, amellyel karrierünket építgetjük, mégis egyszerre a régi, jól ismert helyzetben találjuk magunkat. Ebből azt láthatjuk, hogy hiába változtattunk munkát, állást és emberi környezetet, a tudatunkat nem változtattuk meg. Választásunk ugyanaz maradt, hiszen mint választók, mi is ugyanazok maradtunk, így aztán előbbre sem juthatunk, mivel a külső körülmények megváltoztatásának eredete a bensőnkben nyugszik. Ha ott bent semmi sem változik, nehezen változhatna meg bármi is kifelé. Az ilyen körforgás pedig mindig azt mutatja, hogy a legutóbbi ’órákon’ nem tanultuk meg tisztességesen a ’leckénket’, és ezért újra ugyanazzal kell foglalkoznunk."

A német író szerint azonban nem szabad elkeserednünk, hiszen létezik egy univerzális megoldás, amely minden problémán segít, függetlenül attól, hogy milyen típusú a gond, érint-e más embereket vagy sem, inkább anyagi, lelki eredetű, betegség-e, illetve párkapcsolati problémáról van-e szó, mind megoldható ugyanazzal a módszerrel. Kurt Tepperwein Gyógyító kapcsolatok című könyvében azt írja, a célhoz három lépés vezet. Ha bízunk abban, hogy minden, ami velünk történik, a fejlődésünket szolgálja, elfogadjuk, hogy ezt a helyzetet mi magunk választottuk, hogy előrébb haladjunk általa, akkor megteremtjük a feltételét annak, hogy használhassuk ezt az egyszerű megoldást. Ehhez pedig felelősséget kell vállalnunk saját életünkért. Három fő kérdést kell feltennünk magunknak:

1. Hol vagyok most?

Minden probléma, krízis esetében az a legfontosabb, hogy felismerjük, milyen helyzetről van szó. Első lépésként tehát össze kell gyűjtenünk a tényeket, amelyeknek az adott szituációhoz köze van. Fontos, hogy őszinték legyünk, kerüljük a spekulációkat, mások hibáztatását és az ítélkezést. A helyzet elemzésében a következő kérdések lehetnek a segítségünkre:

• Mi történt valójában?
• Hogyan zajlottak le az események?
• Hogy érzem magam most?
• Mi történhetne, amit egyáltalán nem akarok?
• Átéltem ezt már máskor is?
• Emlékeztet egy másik helyzetre? Mi lenne, ha azt nem tapasztaltam volna meg?
• Mi az, amit már régóta meg akarok változtatni?
• Mi az, amit nem merek kimondani, amin régóta nem merek változtatni?

2. Mit akarok?

Kurt Tepperwein úgy véli, a következő lépés az, hogy meghatározzuk, mit akarunk megváltoztatni, illetve ezt hogyan akarjuk megtenni. Sokan ugyanis érzik, hogy nem jó nekik egy adott szituációban, azonban nem tudják pontosan megfogalmazni, hogy mi zavarja őket, ilyenkor csak egy helyben toporognak. Ezért mielőtt továbblépnénk, fontos, hogy felkutassuk azokat az akadályokat, melyek visszatartanak attól, hogy felismerjük, mit akarunk valójában. Vágyainkat csak akkor ismerhetjük meg, ha elengedjük ezeket a gátló tényezőket. Minél inkább belátjuk, kik vagyunk valójában, és minél tudatosabbakká válunk, annál hamarabb egyesül tudatos és tudattalan akaratunk. Ha megszüntetjük ezt az elszakadást, tudatos és szabad teremtőkké válunk. Szabad akarattal rendelkezünk, amelyet csupán ki kell bontakoztatnunk és el kell fogadnunk. Nem utolsó sorban pedig el kell hinnünk, hogy céljainkat elérhetjük.

3. Hogyan jutok el odáig?

Őszinteséggel. Egyszerűnek tűnik, azonban ez az egyik legnehezebb feladat – írja a német tanácsadó. Az őszinteség ugyanis azt jelenti, hogy hitelesek vagyunk, azt mondjuk, amit gondolunk, vagy hogy mindent kifejezésre juttatunk, amit éppen érzünk. Mi döntjük el, mit akarunk tenni, de ha megtesszük, akkor az legyen őszinte és hiteles. Az őszinteség azt is magában foglalja, hogy mindent olyannak fogadunk el, amilyen, és semmit nem próbálunk elnyomni. Ez az életkörülményeinkre éppúgy igaz, mint az érzéseinkre vagy a gondolatainkra. Az őszinteség azt jelenti, hajlandók vagyunk megélni mindazt, amit mi magunk választottunk, és hajlandók vagyunk érezni is.