Imádom a kovászos uborkát! Azt a savanykás, semmihez sem fogható ízt, amire egész nyáron vágyom, mert annyira üdít és frissít! Régebben azt hittem, hogy hónapokig kell érlelni nagyüzemi körülmények között, de azután megtudtam, hogy egy órányi munka és 3 napnyi érlelés az egész. Megmutatom, én hogyan csinálom.

Hozzávalók egy 5 literes befőttesüvegnyi adaghoz:

• 2,25-2,5 kg kovászolni való uborka (nagyjából egyforma méretűek legyenek)
• 2 csomag kapor
• frissen forralt víz
• 2-3 evőkanál só
• jó minőségű kenyér
• opcionális: fokhagyma, bors, esetleg babérlevél

Elkészítés:

Egy nagy lábas vizet felteszek forrni (kb. 2 liter).

Az uborkákat a kitisztított mosogatóba teszem és bőven vizet eresztek rájuk. Fogok egy vadonat új műanyag edénydörzsit és az uborkákat egyenként lesikálom. Egyrészt, hogy tiszták legyenek, másrészt pedig azért, mert rücskösek.

Az üveg aljára beteszem a két csomag megmosott, megtisztított kaprot. Úgy hallottam, hogy a kapor szárán él egy gomba, ami az erjedési folyamatban meghatározó, de nem vagyok egy nagy kertész, így nem tudom, hogy ez valóban így van-e, mindenesetre a kapor szárát is rajta hagyom, sőt, az összekötözött kaprot nem is szedem szét, csak szépen egymással szembe behelyezem az üveg aljára, behajlítva. Én szeretem a fokhagymát, ezért egy fejnyi megpucolt fokhagymát is dobálok az edénybe. Ha valaki egészborsot, babérlevelet is szeretne, akkor azt most bele lehet szórni.

Az uborkák végeit levágom, és hosszában mindkét végén ellentétesen bevágom + jel alakban, alulról-felülről, de nem végig. Lehet úgy is, hogy csak bevágom hosszában három-négy helyen, de akad olyasvalaki is, aki be sem vágja. Én be szoktam, mert így nem spriccel ki, amikor beleharapok egy jó nagyot, miután elkészült!

Az ubikat szorosan egymás mellé teszem, hogy kitöltsék az üveget. A tetejére 3 evőkanál sót szórok (én a himalája sót használom), majd az üveg szájába szorítok egy kenyérvéget. Jó minőségű kenyér legyen, lehet rozsos is, legjobb, ha kovásszal készült. Ezután egy fém evőeszközt teszek az üveg alá, hogy elvezesse a hőt, majd a kenyéren keresztül leöntöm az uborkákat a forró vízzel, egészen addig, hogy mindent ellepjen (a kenyeret is).

Egy kistányérral vagy alufóliával lefedem. Nincs más hátra, mint várakozni.

Három nap kell neki, mire elkészül. A közhiedelemmel ellentétben nincs szükség arra, hogy süsse a Nap, sőt, meg is buggyanhat tőle. Az kell, hogy abban a 3 napban, amíg érik, ne csökkenjen 20 fok alá a hőmérséklet, folyamatos melegben legyenek az ubik. Tehát télen is készülhetne a radiátor mellett, csak akkor nehéz uborkát kapni.

A harmadik nap elteltével, amikor már nem élénkzöldek, hanem mindenhol a jól ismert szürkés színűek az uborkák, a kenyeret leszedjük a tetejéről (ez nem túl gusztusos). Én az uborkákról a maradék kenyeret is le szoktam mosni. A levet leszűröm és bedobozolva mehet is a hűtőbe.

Jó étvágyat!