Szeretem figyelni az embereket. Sokszor nem is az érdekel, hogy mit mondanak, hanem az, vajon mit árul el róluk a testbeszédük vagy a testük. Az egyik mániám, hogy megnézem az emberek kezét, mert szerintem ez az egyik „legbeszédesebb” testrészünk. Nem csak azt árulja el rólunk, hogy ápoltak és igényesek vagyunk-e, annál sokkal többet. 

Engem ösztönösen két embertípus taszít iszonyatosan. Az egyik, aki tövig rágja a körmét vagy a bőrt az ujjai körül. Meggyőződésem ugyanis, hogy ezek az emberek pszichopaták, szociopaták, de legalábbis komoly baj van az idegrendszerükkel. Nem tudnék például együtt élni egy olyan emberrel, aki így vezeti le a frusztrációját, feszültségét. 0-24-ben csapkodnám a kezét, ettől persze biztosan még idegesebb lenne, még jobban rágná a körmét. Úgyhogy a körömrágósokat igyekszem távol tartani magamtól. 

A pasik azt szokták mondani, egy nőnek először a szemét és a kezét nézik meg. Ezek szerint nem csak számomra fontos az ápolt kéz és az is biztos, lehet bármilyen szép a nő, ha tövig van rágva a körme, le van pattogva a körömlakkja vagy az ujjai körül széttépkedte a bőrt, akkor oda a varázs, oda a vonzerő és nem marad más előttünk, mint egy igénytelen lány. Aki zsíros hajjal megy be a munkahelyére játszani a nagyasszonyt, szintén inkább szánalmas, mintsem szexi.

A másik ember- vagy inkább nőtípus, akinek férfias keze van. Akinek vaskosak és rövidek az ujjai, a körmei pedig szélesek. Megfigyeltem, hogy ez a kéztípus milyen tulajdonságokkal is köthető össze. Kivétellel még nem találkoztam, bár tény, kutatásom nem is tekinthető reprezentatívnak. A tapasztalatom viszont az, hogy a férfias kezű nők törtetőek, erőszakosak és magamutogatóak. Az ilyentől pedig rosszul vagyok. Általánosítás? Lehetséges, de akkor jöjjenek a kivételek, én figyelni fogom!

Szilvási-Kassai Eszter