Elkezdődött az iskola, ami nem csak a gyerekeket érinti, hanem a pedagógusokat is. 

Vannak zseniális tanárok és vannak kevésbé jók is, akik nem tudásuk mértékével vannak elmaradva az előbb említettektől, a különbséget sokkal inkább a habitusukban keresném. Emlékszem, középiskolában volt egy idős kémiatanárunk, aki olyan monoton hangon beszélt állandóan a kovalens kötésről, hogy nem tudtunk nem ráborulni a padra és diszkréten aludni gyenge 40 percet. Talán ez az oka annak, hogy a kémiaórákról semmilyen emlékem, ezzel párhuzamosan tudásom sincs. Soha nem csináltunk kísérletet, pedig az látványos, és még a végén lemondtunk volna arról, hogy végigaludjuk az órát.

Erre mondja azt Richard Dawkins, hogy „a jó előadó hangosan gondolkozik a hallgatósága előtt, kinyúl a gondolatokért és boszorkányos ügyességgel varázsolja elő őket a levegőből. A jó előadó elmélkedik, tűnődik, a jobb megértés érdekében újrafogalmaz, kételkedik, kérdez, megváltoztatja a beszédritmusát, szüneteket tart a gondolkodáshoz - ő az a szerepmodell, aki megmutatja, hogyan kell megvizsgálni a témát, és hogyan kell felkelteni iránta az érdeklődést.”

Szilvási-Kassai Eszter