Tudtátok, hogy a kuglóf eredetileg élesztős tésztával készülő sütemény volt? De ma már a sütőporral készülő kevert tészta is gyakran kerül a kuglófsütő formába. Már a XVII. században is ismerték, de a biedermeier korszakban terjedt el igazán Németországban és Ausztriában, különösen a polgári családok körében.

Legendák is kötődnek a kuglófhoz. Az egyik szerint a bibliai három királyok útban Bethlehemből hazafelé beutazták Elzászt, és a vendéglátóiknak hálából egy a turbánjukhoz hasonló kinézetű süteményt sütöttek, a kuglófot. Ennek megfelelően a franciák magukénak vallják. A másik legenda szerint a kuglóf Ausztriából származik, Mária Antónia francia királyné révén került Versailles-ba és Louis René Édouard de Rohan-Guémené népszerűsítette Elzászban.

Nem tudom, miért, de a kuglóf és én soha nem voltunk barátok. Nem is ez a jó szó… Inkább soha nem kerültünk kapcsolatba egymással. Az ok, amiért mégis nekiláttam az elkészítésének, amolyan a gombhoz a kabátot, vagy a kulacshoz a biciklit (ez utóbbi tényleg így történt…) tipikus esete.

Az egész úgy kezdődött, hogy megláttam ezt az elképesztően csodás kuglófformát egy képen, és beleszerettem. És ha már így alakult, naná, hogy egy ilyen nélkül és sem élhetek, hát be is szereztem egyet. Aztán mivel még sosem készítettem, elkezdtem nézegetni a kuglófrecepteket.

Aztán gyorsan sokkot is kaptam, mert általában így kezdődtek: 400 g liszt, 250 g vaj… Mi van? Na nem! És persze volt még a kelt tésztás változat, no, de nekem csíkos kellett, úgyhogy ez sem jött össze. Ezen a ponton el is engedtem ezt a „hagyományos” kuglóf dolgot, és inkább valami már beváltra próbáltam hagyatkozni. A már nagy sikert aratott duplacsokis torta lett az alap, amihez szerintem remekül passzol a narancs, úgyhogy nem is variáltam tovább. Az első próba – hmmm –, maradjunk annyiban, hogy elég tanulságosra sikerült. Pl. ha csíkokat szeretnél a tésztából, nagyon találd el az állagát, különben félúton már senkinek nem lesz úrinő az édesanyja, mert össze-vissza folyik. A kuglófformát soha, soha, de soha ne tedd tele, hacsak nem akarod vakarni a sütőlapról a középen kifolyó, majd brikettesedő tésztát. Ha túl sokáig sül – mivel baromi nagy adag –, akkor bizony hiába tököltél a csíkok elkészítésével, nem fog látszani, mert megbarnul a tészta.

Ez a variáció egyébként fehérliszttel készült. Kicsit ezen is szerettem volna változtatni, úgyhogy innen szép győzni alapon. Ezekkel a tapasztalatokkal a hátam mögött fogtam neki ismét a dolognak.

Jelentem, elégedett vagyok.

Gyönyörű csíkos, kakaós-narancsos, kicsit tömör, de egyáltalán nem száraz finomság. A zsiradék nagy részét pedig görögjoghurt adja. Nem tudom, hogy ennek köszönhető-e, de két nap után még mindig nagyon jó puha. Távolabbi kilátásokról nem tudok nyilatkozni…

Hozzávalók:

A kakaós réteghez:

• 1 tojás
• 80 g cukor
• 20 g vaj (olvasztva) vagy kókuszolaj, ha a vajat kihagynád
• 100 ml görög joghurt
• 50 ml meleg víz
• 25 g cukrozatlan kakaópor
• 80 g zabpehelyliszt
• 70 g barna rizsliszt
• 1 tk. sütőpor
• ½ tk. szódabikarbóna

A narancsos réteghez:

• 1 tojás
• 60 g cukor
• 20 g vaj (olvasztva) vagy kókuszolaj, ha a vajat kihagynád
• 100 ml görög joghurt
• 1 narancs leve
• 70 g barna rizsliszt
• 110 g zabpehelyliszt
• 1 tk. sütőpor
• ½ tk. szódabikarbóna
• 1 (bio!) narancs héja
• néhány csepp narancsolaj (elhagyható)

Tulajdonképpen mindkét réteg azonos módon készül. Először robotgéppel verd habosra a tojást a cukorral. Add hozzá a vizet, vajat, joghurtot. Keverd tovább, majd mehet bele a kakaó is. Nálam ezen a ponton lett minden kakaós, úgyhogy vedd a lehető legalacsonyabbra a fokozatot, és lehetőség szerint ne fehér abroszon keverd. A végén add hozzá a sütőporral és a szódabikarbónával elkevert kétféle lisztet.

Ugyanígy készítsd el a narancsos tésztát is, csak víz helyett a narancs levét tedd bele. Ha hasonló formát használsz, mint én, és persze te is csíkokat szeretnél, akkor a masszának olyan állagúnak kell lennie, hogy bár könnyen ki tudd nyomni a habzsákból, de azért ne folyjon össze. Ezért ha nagyon hígnak találod, egy pici lisztet adj még hozzá, ellenkező esetben vízzel higítsd.

A kétféle tésztát tedd két habzsákba. Erre a legkönnyebb módszer, ha a zsákot beleállítod egy magas pohárba, és egy spatulával beleigazítod a tésztát.

Ha neked is szilikon formád van, akkor nem nagyon lesz vele dolgod, hiszen az nem igényel különösebb előkészítést. Ha viszont fém, akkor nagyon alaposan vajazd és lisztezd ki, nehogy beleragadjon.

Kezdd el belenyomni a tésztát az egyik színből, minden második vájatba, de vigyázz, egyszerre csak egy keveset tegyél, nehogy összefolyjon. Váltogasd a színeket, és fokozatosan töltsd meg a formát, de csak kb. 2/3 részig. Körülbelül ennyire lesz elég a tészta is. Ne aggódj, a végére ki fogja tölteni a formát.

Tedd 165’C-os, légkeveréses sütőbe, 45-50 percre. Tűpróbával ellenőrizd, hogy megsült-e a közepe is. Ha kész, kb. fél órát hagyd hűlni, mielőtt nagyon óvatosan kiborítod a formából. Rácson hagyd kihűlni. Ha gondolod, csorgass a tetejére olvasztott csokit.

Jó étvágyat!