A halál minden kultúrában mást jelent. A kereszténység és az iszlám szerint a lélek a mennyországba vagy a pokolba jut, a hinduizmus, illetve a buddhizmus szerint tovább vándorol és egy új testben születik újjá. Ahogy a világ különböző részein különbözően gondolkoznak a halálról, úgy más-más temetkezési szokásokat is alkalmaznak az egyes népek.

A Csend Tornyai

A zoriasztiánusok a Csend Tornyaiba helyezik el halottaikat. A Dél- és Közép-Ázsia egyik vallási ágazatának képviselői úgy vélik, az elhunyt teste tisztátalan, a hagyományos temetkezési formákkal csak szennyeznék a földet, ezért a városok szélein tornyokat emelnek számukra. A holtakat az emelvények tetejére helyezik, ahol a nap kiszárítja, valamint a keselyűk megeszik a testet. Megvárják, míg a maradványokat az esővíz tisztára mossa, csak ezután helyezik el a talajban. Ma már azonban nem mindenhol tartják ezt a szokást, sokan rögtön hagyományos módszerekkel temetkeznek a zoriasztiánusok közül is.

Égi temetkezés

Tibetben a buddhizmus egyes követői az égi temetkezést választják. Vagyis a szertartást végzők a testet dombok vagy hegyek tetején feldarabolják, és a keselyűknek ajánlják fel. A megmaradt csontokat egy edényben összezúzzák és varjak eledeleként „tálalják”. Úgy vélik, így visszaadják a természetnek a testet, hiszen az elhunyt úgyis újjászületik.

Halál a hajóban

A vikingek gyakran hajókban helyezték el hallottaikat, melyeket nem feltétlenül gyújtottak fel, hanem csak vízre bocsátották. Az elhunyt mellé sok esetben kardot, ékszereket és minden olyan tárgyat elhelyeztek, amelynek hasznát veheti a túlvilágban. Amikor egy vezető halt meg, az emberáldozatot is követelt, ugyanis megkérdezték feleségét és szolgáit, ki kísérné el az „útra”. Ezután az adott személyt a halotthoz vezették, két oldalról kötelet dobtak a nyakába, majd oldalba szúrták. Mindeközben a törzs harcosai kardjaikkal a pajzsaikat verték, hogy ne lehessen hallani a halálhörgést.

Edd meg!

Afrikában, Észak-Amerikában és Óceániában is előfordult egyes törzseknél, hogy a gyászolók megették a halottat, egyrészt részvétből, másrészt azért, hogy elnyerjék az életerejét és kapcsolatot alakítsanak ki az élet és halál között. A Yanomamik például elégették a holttestet és a hamvakat hozzákeverték a banánkrémhez.

Koporsók a hegyoldalban

Kína délnyugati részén a koporsókat a hegy oldalára helyezik. A halottak akár negyven vagy száz méterrel a föld felett lógnak a levegőben, egyes szarkofágokat több száz évvel ezelőtt helyeztek oda. Egyes filippínók ugyanis úgy vélik, minél közelebb van a koporsó az éghez, annál közelebb van az elhunyt a mennyországhoz.

Dohány a koponyában

A Kiribati Köztársaságban bevett szokás volt, hogy a temetés után a holttestet exhumáltatta a család. A koponyát lekezelték, majd hazavitték. Előfordult, hogy akár étel vagy dohány kínálására használták a néhai rokon fejét.