Legfontosabb ismérve az általunk sikeresnek vélt embereknek, hogy harmóniát sugároznak. Mindannyian erre vágyunk, az egyensúly megteremtésére; a kapcsolatainkban, a külsőnkben, a lelkünkben, az anyagi helyzetünket tekintve. Akkor érezzük jól magunkat, ha a napjainkba beletesszük az időt, szeretetet, munkát, figyelmet és vissza is kapunk valamit.

Amint billen a mérleg nyelve, a jó hangulatunk is oda, majd a motivációnk is elveszik. Ahhoz, hogy ezt a problémát kiküszöböljük, tudnunk kell, ki mit szeretne kapni. Értenünk kell a másik „nyelvét”, ami csak úgy megy, ha ismerjük is.

A párkapcsolatunkban, a hivatásunkban, a baráti körünkben „véletlenül” olyan emberek társaságába kerülünk, akikkel kölcsönösen tanulni tudunk egymástól. Ezeket a leckéket általában nehezen vesszük, nem értjük, úgy érezzük, nem "szolgáltunk rá a tanításra". Viszont, ha mélyebben belegondolunk, egy ideges, türelmetlen főnök mellett például rászokhatunk a lényeglátásra, a határidők betartására. Ha a párunk visszahúzódó, szerény jellem, mi pedig túl harsányak vagyunk, előbb-utóbb idomulunk egymáshoz. Az emberi kapcsolataink formálnak minket, kompromisszumkészségre és önismeretre ösztönöznek.

A siker, elismertség tehát olyan állapot, amikor két végletet szerelmi kapcsolatban egyesítünk és megszületik az arany középút: mindenki enged picit, de nem adja fel önmagát és az elveit.

Minden jó dologhoz kell egy kicsi rossz, minden széphez valami csúnya, ami miatt értékként tekinthetünk rá.