A magyar pesszimista nemzet – hívta fel a figyelmet portálunknak adott interjúban Rózsahegyi Márk, az Optimista Klub vezetője. Úgy véli, mi mindig csak várunk a másikra, hogy ő lépjen, ő csinálja meg. A magyarok Pató Pál „Ej, ráérünk arra még” elvét követik. A szakember Joó Sándor református lelkész szavait idézve kínált megoldást a gondolkodásunk megváltoztatására: „Ha ezt nem, akkor mit? Ha most nem, akkor mikor? Ha én nem, akkor ki?

IgenÉlet: Mindenkinek van egy elképzelése arról, mi is az az optimizmus. Sokan úgy vélik, az, amikor valaki akkor is boldog, amikor éppen nehézség éri. Mit jelent valójában a fogalom?

Rózsahegyi Márk: A pozitív gondolkodásmód eredménye, a lehető legjobbra való várakozás, bizakodás abban, hogy ami történik, az engem szolgál. A realizmus és az optimizmus kéz a kézben jár, de előbbi nem feltétlenül készül a jóra, az utóbbi viszont tudja, hogy bármi következik, az jó lesz. A pozitív gondolkodás szerint mindenben a fejlődés lehetősége rejlik. Az irreális optimizmus azonban ugyanolyan problémát jelent, mint a pesszimizmus, komoly csalódáshoz vezethet.

IÉ.: Az optimizmus velünk születik, vagy tanulható?

R.M.: Tanulható. Sokszor otthon nem ezzel a beállítottsággal találkozunk, úgyhogy komoly erőfeszítésekkel kell rávenni magunkat a pozitív gondolkodásra. Töltsünk minél több időt pozitív emberek társaságágában, olvassunk minél több pozitív könyvet és cikket, ez is sokat segíthet. Egyénfüggő, hogy kinek milyen módszer válik be és mennyi időre van szüksége az áthangoláshoz. Az Optimista Klub oldalán is bátran böngészhetnek az érdeklődők, végzünk optimista sajtófigyelést, összegyűjtjük a legfontosabb írásokat és közzétesszük. Rá kell szoktatni magunkat a pozitív gondolkodásra. A távirányító nálunk van, mi döntünk arról, hogy hova kapcsolunk. Az önértékelésünknek is jót tesz, ha sikerül elérnünk az optimista gondolkodást, hiszen komolyan megharcoltunk érte. Az oldalunkon megtalálható egy teszt, amely optimizmust, önértékelést és a megküzdési képességet is mér. Ha valaki kitölti, akkor a három témát körbejárva értékelést és jó tanácsokat is kap.

IÉ.: Kutatások bizonyítják, hogy a magyar egy pesszimista nép. Mi lehet ennek az oka?

R.M.: Ez egy rossz minta eredménye. A magyar egy istentelen, pesszimista nemzet. Bármelyik irányba nyitnánk – akár a vallás, akár a gondolkodás -, nagy eredményeket lehetne elérni. Mindig csak várunk a másikra, hogy ő lépjen, ő csinálja meg. A magyarok Pató Pál „Ej, ráérünk arra még” elvét követik. Joó Sándor református lelkész szavait idézve: „Ha ezt nem, akkor mit? Ha most nem, akkor mikor? Ha én nem, akkor ki?” Ebben a három sorban minden benne van. Fontos megjegyezni azonban, hogy pozitív változás érzékelhető, ugyanis egyre többen foglalkoznak magukkal, a fejlődésükkel. A folyamat elindult, azonban nem látványos, hiszen ez egy lassú tendencia. Nem másokat, hanem magunkat kell megváltoztatni. Azonban, ha mindig ugyanazt csinálom, ugyanaz lesz az eredmény.

IÉ.: Nemcsak pesszimisták vagyunk, de önértékelési zavarokkal is küzdünk.

R.M.: Ez szocializációs probléma, a magyarok egyik legnagyobb gondja. Az önértékelési zavart legtöbb esetben otthonról hozzák az emberek, mert nem kapják meg a megfelelő elismerést.

IÉ.: 1990-ben hozták létre az Optimista Klubot.

R.M.: Én 1996-ban csatlakoztam, Cronio Perez Kolumbiából származó pszichológussal kicsit felpörgettük a tevékenységünket, jártuk az országot, roadshowkat rendeztünk, előadásokat és osztályfőnöki órákat tartottunk. Most már inkább az interneten próbáljuk terjeszteni az optimista gondolkodást, így nagyobb eredményeket tudunk elérni. Nemcsak a tesztet lehet kitölteni nálunk, hanem anonim, ingyenes pszichológiai tanácsadást is biztosítunk. Valljuk, hogy mindenki jó, mi ezt próbáljuk belőlük kihozni.

IÉ.: Érdekes, hogy szegényebb országokban sokkal boldogabbak az emberek. Mi lehet ennek az oka?

R.M.: Cronio három kultúrát hasonlított össze – Kolumbiát, Németországot és Magyarországot. Kiderült, hogy Kolumbiában sokkal boldogabbak az emberek. Ott két dollár az átlagkereset, ezért nem gondolnak a holnapra, az „élj a mának” elvét követik. Ott polgárháborúk dúlnak évszázadok óta, ezért megtanultak az apró dolgoknak is örülni. Ha mi magyarok arra koncentrálnánk, amink van és nem arra, amink nincs, sokkal boldogabb nemzet lehetnénk.