Ezen a portálon is számos cikk született már állatokkal kapcsolatban. Ott voltunk az állatkínzás elleni TÜNTETÉSEN, szót emeltünk az ártatlanok VÉDELMÉBEN, beszélgettünk ÁLLATMENTŐKKEL, sőt házikedvenceink TÖRTÉNETEIVEL is találkozhattatok már.

Szerencsére a politika is kezdi felismerni, hogy az állatkínzókkal szemben keményen fel kell lépni, de nem is Magyarországon lennénk, ha nem próbálnák meg egyesek az állatok kontra emberek mesterséges ellentétpárt is a közbeszéd részévé tenni.

Ha valamely oldalon – akár egy politikus profilján – feltűnik egy állatokkal, állatkínzással, kutyaviadalokkal stb. kapcsolatos poszt, a kommentelők már neki is esnek: valóban ez a legfontosabb probléma ebben az országban? Mi lesz az emberekkel? Mi lesz a szakmunkásokkal? Az egészségüggyel, az oktatással? Állatsimogatót akartok csinálni a hazánkból? És így tovább, a sületlenebbnél sületlenebb megnyilvánulásokig.

Bevallom, ez engem mélységesen dühít és elkeserít. Mert az, ahogy az ember az állatokkal bánik, vagy ahogyan vélekedik az állatokról, illetve azokról az embertársairól, akik az állatok védelmét hivatásként élik meg, nagyon-nagyon sokat elárul a kritizáló saját jelleméről, de tovább megyek: a társadalom érettségéről is.

Mert az állatokhoz való viszonyunk – mint cseppben a tenger – mutatja meg, mennyire vagyunk alkalmasak, képesek és hajlandóak magasabb célokért küzdeni, hogy mást ne mondjak, egy nemzet felemelkedését, boldogulását szolgálni.

Jönnek a harcos embervédők: „Mi ez a szarság? Álljunk ki az állatok jogaiért, amikor ez és ez börtönben sínylődik, ez és ez éhen hal, ez és ez ilyen-olyan nehézségekkel küzd, s mi tutujgassunk taknyos macskákat meg háromlábú kutyákat? Na szép, gratulálok!” – sommázhatók nagyjából a megnyilvánulások.

De mondok én valamit ezeknek a „filantrópoknak” – akik egyébként az elsők között anyáznak, bírálnak, ócsárolnak minden nekik nem tetsző, vagy az övéktől eltérő gondolkodású embert is.

Aranyapám, az hogy ennyi kóbor eb van, ennyi út szélén „felejtett” cica, zsúfolásig telt menhely, az mind neked és a hozzád hasonlóknak köszönhető.

Mert a gyereked három éve nyíg, hogy élő nyulat akar húsvétra. Megveszed végre, csak fogja már be! Aztán két héttel húsvét után rájössz, hogy koszol is, büdös is, eszik, kakál, kellene ketrec, meg táp, meg almolni kell, azzal dolog van meg költség. Rosseb egye az egészet, elviszed valahova, s ott hagyod.

Vagy a gyerek hazaállít egy kiscicával, mert a barátjáéknál sok született. Nagyon cukinak találod egy napig, olyan kis szőrös; de csipás, gilisztás, pákosztos is. El kéne vinni az állatorvoshoz, de a kezelés, az oltások mind-mind súlyos ezresek. Megveszed neki a legolcsóbb szemetet, hagy egyen, addig sem nyivákol. Aztán ahogy nő, kiengeded, jöjjön-menjen, ne a nappalidat tegye tönkre. Igen ám, de ha felelős gazda vagy, akkor azt az állatot ivartalanítani kellene, hogy ne szaporodjon el a környéken, s ne termelje újra a macskanyomort.

Na, idáig „az állat csak egy állat” gondolkodásúak nagyon ritkán jutnak el. Mert az orvos elkér 6-10 ezer Ft-ot egy miskárolásért? Az anyja valagát az ilyennek! Ott egye a franc az egészet, a döggel együtt! És hagyod. Gondozatlanul, akár betegen, de mindenképpen ivarszervekkel, aztán meg csodálkozol, hogy „teszi” a dolgát.

Megunod a kutyádat, mert öreg is, nagy is, sokat eszik, minden baja van… Elviszed egy erdőszélre, kiteszed a kocsiból, majd hazamész. Elvégre csak egy állat. Nálad lejárt a szavatossága, innentől álljon a saját lábára.

Undorodva görgetsz végig azokon a posztokon, ahol lelkiismeretes, csupaszív emberek segítségért könyörögnek az árva cicák és kutyák érdekében, akik saját költségen meggyógyíttatják a te útszélen hagyott kutyádat, a te felelőtlenül sorsára hagyott macskádat, s akik minden 100 Ft-os konzervért hálásak, mert megint egy „kolbásszal többjük van, mint ahány napjuk”.

Te pedig ülsz otthon a monitor előtt, jókat böfögsz a borsodi világostól, vagy bezabálsz a teszkós linzerből, megnézed az üzenőfalad, mit és kit dobott fel, majd – ahogy minden egyes nap – a gyomrodból felkúszó, zsigeri felsőbbrendűséged teljes tudatában nekiállsz kommentelni. Kiosztasz politikust, celebet, macskamentőt, rokont, ismerőst, mert te tudod, mi kellene a hazának, és azt hogyan kellene.

Természetesen te kellenél ahhoz, hogy ez az ország kimásszon a szarból, csak épp most nem érsz rá tenni valamit, mert épp vitázol „primitív” XY-nal a virtuális térben, s már csak nem fogod hagyni magad! Természetesen a te fejedben van minden probléma megoldásának a kulcsa, a nyugdíjrendszertől az egészségügyön át az oktatásig, és felháborodva köpködsz, hogy Magyarországon tényleg mindenki hülye. Bezzeg te!

Addig is, amíg nem te kerülsz a kormányrúdhoz, azért a Facebook-on minden egyes nap jól megmondod, hogy mindenkinek egyenként az „anyja pi…ja”, azt a sok rühes, csipás, pákosztos dögöt meg mentse meg, aki megcsinálta. Neked nincs velük dolgod! Te épp hazát mentesz: CAPS LOCK+CtrlC+CtrlV…!

(A nyitókép forrása: lajkolj.info)