Kommunikáció szakot végeztem, így minden olyan elmélet, módszer vagy praktika, ami az emberek közötti interakciókról szól, már csak szakmai szempontból is érdekel. De ha olyan elméletről olvasok, aminek már az alapjait megismerve is azt érzem, hogy választ adhat rosszul működő emberi kapcsolatokra, munkahelyi és családi konfliktusokra, akkor azt mondom: ez igen!

Eric Berne legismertebb könyvei az Emberi játszmák és a Sorskönyv. Azt gondolom, hogy ezt a könyvet érdemes elolvasni mindenkinek, hiszen ahhoz, hogy változni tudjunk és változtatni a helytelen, bántó, esetleg támadó kommunikációs stílusunkon, mindenképpen meg kell tanulni azt, hogy hogyan lehet eredményesen és jól kommunikálni. Eric Berne az emberek közötti interakciókat vizsgálta, így született meg az elmélete, mely tranzakcióanalízis néven lett ismert. Itt és most egy nagyon rövid összefoglalót van módom írni róla, de biztos vagyok benne, hogy már ez is sokaknak lesz igazi AHA-élmény. Fontos, hogy amikor azt mondom, kommunikáció, az nem csupán szóbeli kommunikációt jelent.

Eric Berne szerint az embernek három énállapota van, melyek nem azonosak az ember életkora szerinti szerepekkel, éppen ezért itt nagybetűvel írandóak: Szülő, Felnőtt és Gyermek énállapot. Ezekből a szerepekből kommunikálunk, váltunk ki bizonyos hatásokat és kapunk reakciókat. Röviden: kommunikálok egy bizonyos énállapotból, a másik pedig erre reagál egy bizonyos énállapotból. Minden énállapotra jellemzőek bizonyos viselkedések, szóhasználatok, gesztusok, hangulatok.

Ha például a párunk a zokniját nem tenné a szennyesbe, akkor mondhatnánk valami ilyesmit: “már megint széthagytad a zoknidat, hányszor mondjam, hogy ne hagyd szét, én fogom a szennyesbe tenni?” - ebben az esetben a bennünk élő Szülő szólalna meg, abból is a Kritikus altípus. A Szülőnek van egy Gondoskodó altípusa is, ő talán ilyesmit mondana adott szituációban: “elteszem a zoknidat, persze, összeszedem, a szennyesbe teszem, megteszem helyetted”. És erre a párunk hogyan tud reagálni? Hát persze, hogy Gyermek énállapotból. A Gyermeknek három altípusa van: Lázadó, Alkalmazkodó és Szabad. Reagálhat úgy, hogy “megmondtam, hogy hagyj békén, hagyd a francba”, vagy úgy is, hogy “oké, máris megcsinálom”. De nyomot hagy benne, hogy nem tekintettük egyenrangú, felnőtt partnernek.  Ezzel szemben, hogyan kommunikál két Felnőtt? “drágám, a koszos zoknidnak a szennyesbe kell kerülnie, kérlek, segíts ebben” - mire a másik: “rendben”. És beteszi. Mert két felnőtt ember fordult egymáshoz.

A Szülő énállapot a gyermekkori tekintélyszemélyek mintáját követi. Szabályok, kötelességek és iránymutatások alapján létezik. Lehet Gondoskodó vagy Kritikus. A személyiségünk legmerevebb része, ám sok olyan megoldási stratégiát ismer, ami segít a dolgokat a helyükre tenni.

A Gyermek énállapot az érzelmek által irányított, énünk legőszintébb, legkreatívabb része. Lehet Lázadó, Alkalmazkodó vagy Szabad. Személyiségünk legősibb, legvadabb, de nagyon fontos, értékes része.

A Felnőtt énállapot objektív, önálló, tájékozódó. Személyiségünknek ez a része képes leginkább az itt és most helyzetében cselekedni, reagálni, a jelen problémáit megoldani.

Számomra ezzel az elmélettel vált világossá, hogy egyes kapcsolataim éppen azért nem működtek, mert nem a megfelelő szerepből kommunikáltunk. Előfordult, hogy a másik akart engem Gyermek énállapotban tartani és elvárta, hogy abból az énállapotból kommunikáljak vele. De előfordult az is, hogy a párom volt Gyermek énállapotban, amivel én a Szülő szerepébe kényszerültem és ezáltal nem tudott két Felnőtt jelen lenni a kapcsolatban. Sőt, világossá vált az is, hogy barátságok is múlhatnak azon, hogy milyen énállapotból kommunikálunk: ha valaki folyamatosan Szülőként kommunikál velem, nehezen viselem és távolságot tartok. Jobban szeretek Felnőtt énállapotban létezni és el is várom, hogy ennek megfelelően kezeljenek. De a Gyermek énállapotból kommunikáló embereket sem viselem jól. Nem érzem úgy, hogy lenne energiám játszani a Szülőt és megoldani a problémáikat.

Arra is rávilágított ez az elmélet, hogy nagyon sok múlik azon egy munkahelyen is, hogy a milyen a kommunikáció a vezetők és beosztottak között. Mivel számomra egyértelmű, hogy Felnőttként kommunikálok, a munkámban még a magánéletben szokásos szerepemnél is hangsúlyosabban Felnőttként létezem, nehezen viselek egy Szülő énállapotból kommunikáló főnököt - és itt szándékosan nem a vezető szót használtam. Mert a vezető egyértelműen Felnőtt énállapotból kommunikál. Érdekes módon ebből a szempontból eddig egy nálam tíz évvel fiatalabb nővel, egy egészen fiatal, de kiváló vezetővel értettük meg egymást a legjobban, aki soha nem csúszott sem a Gyermek, sem a Szülő énállapotba. Mindig Felnőttként kommunikált és mindig elismerte azt, aki szorgalmas és hatékony. Életem egyik legjobb vezetője volt (nemrég lett édesanya, nagyon nagy szeretettel gondolok rá). Ugyanakkor jelenleg van olyan része a munkahelyi létemnek (mert az újságírás nem a főállásom egyelőre), ahol nehézséget okoz, hogy én Felnőttként, a főnököm viszont Szülőként szeretne kommunikálni (hiszen egyébként a magánéletben az), ami nekem nehézséget okoz és nem érzem jól magam ebben a helyzetben. 

Eric Berne még arról is részletesen ír, hogy a különböző énállapotok között kommunikálva milyen tranzakciók zajlanak (kiegészítő, keresztezett, rejtett vagy duplafenekű), de ez már tényleg annyira részletes leírást igényelne, amit egy rövid cikkben nem lehet megoldani. Inkább mindenki olvassa el a könyvet! :)

(Cikkünk 2017. december 4-én jelent meg.)