Többször írtam már, hogy imádom a leveseket. Egy jó fűszeres, forró levesnél nincs is jobb ezeken a hűvös őszi estéken. Viszont mozgalmas életet élek, ritkán van arra időm, hogy órákat töltsek a konyhában, bármennyire is szeretek főzni. Ez a leves alig több, mint egy fél óra alatt elkészül, ráadásul meglepően olcsó.
Hozzávalók:
4-5 evőkanál olaj
5 dkg vaj
4-5 fej vöröshagyma
2 dl száraz fehérbor
fűszerek: szerecsendió, fokhagymapor, cayenne-i bors, fehérbors, só
1 házias levesalap vagy leveskocka (tyúkos vagy zöldséges)
5 dl tejszín
snidling
Levesbetét:
kifli vagy bagett
trappista sajt
Kezdjük a legnehezebb résszel: meg kell pucolni és fel kell vágni a hagymát, ami nem könnyű művelet: csíp-rúg-harap az istenadta. Én ezt lazán, úszószemüvegben szoktam elvégezni, ami ugyan vicces, viszont nagyon hatásos. Így könnyezés nélkül megúszom, ami nem hátrány, mert nagyon érzékenyek a szemeim. Az olajat és a vajat felhevítem, beleteszem a hagymát és üvegesre pirítom. Én csak vöröshagymát használtam, de ha valaki szereti, mehet bele póré is. Nem szabad, hogy odakapjon, úgyhogy gyorsan fel is öntöm a borral. Fontos, hogy jó bor legyen, ne valami tablettás vacak. Én nem iszom, ezért kis kiszerelésben szoktam venni, elég sok helyen árulnak ilyet (2 dl-es palackban). Az alkohol elpárolog belőle, szóval nyugodtan ehetik majd gyerekek és magamfajta antialkoholisták is ezt a fincsi levest.
Következzen a fűszerezés: a szerecsendióval óvatosan, mert nagyobb mennyiség hallucinogén hatású. Erős fűszer, ezért elég belőle egy-két csipetnyi. A fokhagymapor ebben az ételben harmonikusabbnak tűnik nekem, mint az erősebb ízű fokhagymagerezdek, de természetesen mehet bele az is, ízlés dolga. Egy teáskanálnyit tettem a levesbe a fokhagymaporból, ugyanennyi cayenne-i borsot és fehérborsot is, na meg a levesalapot. Szeretem az erős és sok fűszert. Megsóztam himalaya sóval (imádom a színét). Megkavartam, majd felöntöttem kb. 2,5-3 liter vízzel. Forrás után már nem főztem sokáig, egy 10 perc kellett neki, ezután belekevertem a tejszínt habverővel (én a 20-30%-osra esküszöm), majd megszórtam snidlinggel (lehet kapni fagyasztottat, apróra vágva) és kész.
A levesbetét a legjobb az egészben. Vettem szép hosszú bagetteket (de a kifli is megteszi), szeletekre vágtam, majd sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam a kis szeleteket, elég szorosan. Kis olivaolajjal lespricceltem, majd finomra reszelt sajtot halmoztam a szeletekre, ezt beraktam a sütőbe és addig sütöttem, míg a kiflik tetejére olvadt a sajt és kicsit megpirultak. A levesbetét a hűtőben simán eláll egy napot így megsütve, a felmelegített levesbe téve még másnaposan is tökéletes lesz. Isteni, komolyan.
Jó étvágyat!
(Cikkünk 2017. november 4-én jelent meg.)