Az az igazság, hogy most már kétségbe estem. No, nem azért, mert nincsenek meg a karácsonyi ajándékok a család minden tagjának, nem. Ebben túlságosan is precíz vagyok, hiszen már november közepén volt egy pontos listám arról, hogy kinek, mit, milyen csomagoló papírban. Szóval nem ezzel van a baj. Sokkal inkább azzal, hogy megnéztem az időjárásjelentést. Hát, nem kellett volna.

Idén sem lesz fehér karácsony. Marad a ború, a köd, a nyák, a nyálka, a nyirkosság, minden borzalom, ami ma is volt. Oda minden álom! Idén sem fogunk szánkózni a gyerekekkel, miközben várjuk a Jézuskát. Merthogy az én gyerekkoromban még ez volt. Akkor még volt tél, volt hó, volt hógolyó, volt hóangyal meg hóember meg minden, ami hóval kezdődött. Emlékszem, felöltöztem a cuki rózsaszín overálomba, a kesztyűim az overál ujjain keresztül voltak szigorúan átvezetve egy madzag segítségével. Azt hiszem, abban az évben ez volt a negyedik kesztyűm, úgyhogy így utólag megértem anyukám óvatosságát. Felhúztam a kis hótaposó csizmámat, fejembe nyomtam a sapeszomat, és mondtam Apunak: - Nyomás!

És mentünk.

Ő húzott és húzott és húzott. Én pedig kiabáltam, hogy gyorsabban menjünk, mert még nem lobog a hajam a sapka alatt. És egy óra szánkózás után átfázva hazaértünk, Anyu pedig mosolyogva várt minket. Levetkőztünk és egyszer csak felcsendült a Mennyből az angyal!

Mi a kisfiammal idén sem ezt nem tudjuk eljátszani, nem tudjuk alaposan kijátszani magunkat a hóban, hogy aztán megpihenhessünk a fa alatt az ajándékok bontogatása közben. Ma felmerült bennem a kérdés: egyáltalán lesz még az életben fehér karácsony? Vagy a mi generációnk az utolsó, akinek ez még egész gyerekkorában felejthetetlen emlékként megadatott? Lehet, hogy az unokáink el sem fogják hinni, hogy volt valaha ilyen, azt hiszik majd, hogy a havas tél csak egy buta legenda?

Én ezt nem akarom! Adjátok vissza a fehér karácsonyomat, de azonnal! Azt hiszem, én idén ezt kérem a Jézuskától.

Szilvási-Kassai Eszter